Nincs egy hely, nincs egy hely,nincs egy hely, ahova mehetnék!

Befogadó falut, várost keresek!

Elnyűhetetlen tréner - terapeuta, területet keres!

Vagy egy hete - inkább kettő- forgolódom, agyalok, hogy megosszam-e veletek az alábbi kis történetet. Érdekes fintora mai társadalmunknak...

Nagyméretű- 3000m2-nél nagyobb, lehetőleg hektáros - telket keresek, kicsi házzal vagy rommal. Nem untam meg az életem, és van lakásom, de tavasztól őszig kreatív elme táborokat tartok, és meguntam a lehúzásokat, amit szállásköltségnek neveznek.

Megkértem egy ismerősöm, aki egy városunk melletti falu hivatalos embere, hogy nézzen már körül, akad-e nekem náluk egy hely a fenti projektre.

A következő választ kaptam, summázva:
- Ne haragudj, nem tudok segíteni, bár van területünk, de félek, hogy a gyerekek ricsaja miatt a szomszédok feljelentenek és nem akarunk konfrontálódni.

Nem száz fős programjaim vannak...

De térjünk vissza az indoklásra. Hol élünk ma, amikor abból a hitelből veszik a házakat, amire a csokot vagyis gyerekeket írtak alá, kapták, és ezeket a családokat zavarná a gyerekzsivaj egy a szokásos telek hat-tízszeresén?

Szóval most befogadó falut, várost keresek, olyat, ahol örömmel tölti el a felnőtteket a nevető gyerekek hangja.

Tud valaki ilyet?