Hogyan neveljünk gyereket?

Szoktad figyelni a gyerekeket az utcán? Na, nem a kamaszokat, hanem az egészen kicsiket. A babakocsiban utazókat vagy a totyogókat. Akiket még olyan féltőn óvnak a szüleik. Vigyáznak rájuk, aggódnak, hogy el ne essenek - persze esnek, akkorákat, hogy ha felnőttként kellene naponta ekkorákat zakóznod, valószínűleg inkább fel sem állnál. A kicsik azonban sírnak egy kicsit, aztán mennek tovább, mintha semmi nem történt volna.

Ahogy ülök itt egy tea mellett és nézem a hidegben hősiesen totyogó apróságokat - már amelyiket engedi az anyukája próbálkozni-, lassan az anyákra terelődik a figyelmem. Van közöttük ápolt, van, amelyiken látszik a fáradtság, van, akire ráférne egy kis kényeztetős hétvége fodrásszal és kozmetikussal. Egy dologban azonban mindegyik anya megtette a legnagyobbat, amit csak adhat valaki egy másik lénynek. Engedte élni. Ma, amikor ez egyáltalán nem tuti dolog egy éppen létrejött emberke számára, ezek a nők a legnagyobb ajándékot adták. Megengedték, hogy a gyerekek éljenek. Lehetőséget adtak. Éppen ezért olyan furcsa és érthetetlen, hogy pár év múlva ugyanezek az anyák nagy százalékban miért is veszik el a gyerekeiktől az életet.

Nem. Nem potenciális gyilkosokról beszélek. Hanem a NEVELÉSRŐL. Pontosabban arról a gyerekelcseszési folyamatról, amivel egy egészséges és kíváncsi kisemberből felnőtt roncsot "készítenek". Szerinted ez marhaság? Mikor voltál utoljára orvosnál? Nem, nem arra gondoltam, hogy elment az eszed. Csak azért kérdeztem, mert ha mostanában jártál rendelő közelében, akkor látnád, hogy mennyi beteg gyerek van. A lélek nyelve a betegség, vagyis minden beteg kisgyerek a lelkében szenved. Ha még nincsen öt éves, akkor nagy valószínűséggel az anyukája "helyett" szenved. Ugyanis a kicsik az anya érzelmi sérülései mentén betegszenek meg. Vagyis amikor egy kicsinek rengeteget fáj a füle, akkor a szülők vitáit nem akarja hallani, ami lehet nonverbális is. Ezek a gyerekek ugyanis még érzelmi szinten mindent átvesznek és megélnek - te is, felnőttként, csak már sokkal lassabban és mivel nem törődsz vele, mert egyszerűbb bekapni két bogyót, még raktározod is, ami aztán egy re mélyebben eszi magát a lelkedbe és a testedbe.

A hasfájós gyerekek anyukájánál sok esetben a "mit nem tudsz megemészteni", vagyis feldolgozni, megbocsájtani kérdésnek van létjogosultsága, míg a szorulásos gyerekek esetében elengedési problémák vannak, ami lehet pl. egy rossz kapcsolatból való kilépési képtelenség is. Ahogy növöget a gyermek, egyre több impulzus éri a külvilágból és egyre több akadállyal is találkozik. Ha jól belegondolunk a legtöbb eléje magasodó akadály semmi másból nem áll, mint a szülők félelmeiből és a problémakezelési nehézségeikből. Akadály a gyerek életében az a félelem, amit a szülők nem tudnak kezelni. Lehet ez a kutyáktól való félelem, de a túlzó szigor vagy a másik végletben a mindenféle szabálytól mentes nevelés. Az első esetben a gyerek indokolatlanul félni fog egy csomó dologtól, mert ha a kutya veszélyes, akkor minden, ami szőrös, vagy hangos, veszélyes lehet. A túl sok szabály mellett pedig elveszik a gyerek. Szegénynek ez olyan, mintha bezárnák egy labirintusba, amiből nincs kiút. Mire felnő, addigra eredeti személyiségéből szinte semmi nem marad, és nagy valószínűséggel egy bábbá válik, aki nem képes kiállni a saját érdekeiért. A következetlen nevelés mentén pedig igazi kis zsarnokok születnek. Olyanok, akiknek fogalma sincsen arról, hogyan is kellene egy kapcsolatban létezni, hiszen egyetlen dolog nőtt meg bennük az évek alatt, ez pedig az egójuk. Ők lesznek azok, akik meg vannak győződve arról, hogy nekik mindent szabad, persze mindezért nem is nagyon kell megerőltetniük magukat.

Ahhoz, hogy egészséges lelkű felnőtté váljon egy kisgyerek, jól körülírható, egyszerű szabályok kellenek, ami mindenkire vonatkozik. Vagyis ha nyolckor van lefekvés, akkor ez bizony a szülőnek is kötelesség, hogy időben hazaérjenek és készen legyenek a vacsora, fürdés, esti mese, puszi rituáléval. persze vannak alkalmak, amikor megszegjük a szabályokat, mert egy születésnap vagy egy különleges program ezt megkívánja, de mindig mondjuk el a gyereknek, hogy ez kivételes alkalom. Persze van ennek egy következménye. Amikor majd tizenévesen elkésik a megbeszélt idő ellenére, akkor szülőként jól tesszük, ha csípőből tüzelés helyett meghallgatjuk a gyereket, hogy mi is volt az az egyszeri, kivételes alkalom, ami miatt késett. Az ezzel járó idegeskedést elkerülhetjük, ha bevezetjük azt az egyszerű szabályt, hogy aki késik, telefonál. persze ettől még egy kamasz el fog késni és el fog felejteni telefonálni. Ha van kész forgatókönyv a szabályszegésre, akkor egyszerű a dolog. Amit a házi szabály előír, az a büntetés. Nem a késésért, hanem azért, mert nem szólt. Persze vannak extra kivételek, amikor elveszett a mobil és társai.

Van egy jó hírem, meg egy rossz. Melyikkel kezdjem? Tudom, mindig a rosszal, hogy a jó hír maradjon utoljára. A rossz hír, hogy nem létezik korrekt nevelési útmutató gyerekekhez. A mostani nevelési könyvek húsz év múlva ugyanúgy nem lesznek igazak, ahogyan dr Spock is idejét múlta mára. Nem lehet ugyanis "szerelési utasítást" írni egy olyan "szerkezethez", ami több millió, egymástól teljesen eltérő példányban létezik.

Van azonban pár általánosan hasznos javaslat. Íme, néhány belőle:

• A gyereked a gyereked. Nem a barátod és nem a húgod vagy az öcséd. Nincs annál groteszkebb látvány, mint amikor egy szülőt a gyereke dirigál.
• Bár nem szeretem a szót, de nincsen jobb. Érdemeld ki a tekintélyt a gyerekedtől. Nem a tekintélyelvű nevelésről beszélek. Kiérdemelni valamit a példamutatásoddal lehet.
• Legyenek egyszerű, könnyen betartható szabályok. Célszerű leírni, kirakni a hűtőre, és mellé írni a megszegésükért járó büntit is. Ez nem csak a szülő-gyerek kapcsolatban jó, de a párkapcsolatban is sokat segít, ha tudjuk, kinek mi a feladata.
• A gyerek azért gyerek, hogy mindent kipróbáljon. Hogy mindeközben ne érje komoly sérülés, azért te vagy a felelős. Ha jók a szabályok, akkor is el fog esni, betöri a fejét, elviszi a mentő, és még egy csomó minden történik velük. Négy gyerekem van, tudom, hogy ha megfeszülsz sem tudod őket mindentől megvédeni. DE NEM IS KELL! Az a dolguk, hogy kísérletezzenek, próbálkozzanak, elbukjanak, ha úgy adódik, te pedig legyél ott és segíts neki felállni és újra neki veselkedni!
• Ne akard megmondani a gyerekednek, hogy neki mi a jó! Sok anya mindent el akar rendezni a gyerekének- helyette. Még foglalkozást is választ neki. Amit a gyerekek 80% soha nem szeret csinálni. Hagyd, hogy elkezdje az egyetemet, majd otthagyja, ha nem való neki. Persze ez nem jelenti, hogy nem kell bíztatni és kitartásra ösztönözni, csak egyszerűen azt, hogy hagyd meg neki a választás jogát. Végül is neki kell majd azzal foglalkoznia jó esetben egy életen át.
• Teljesen mindegy mit mondasz. A gyerek azt fogja megtanulni és lemásolni, amit csinálsz!
• Csak lelkileg stabil, önértékelésében egészséges szülő fog egészséges és sikeres gyereket felnevelni.

Hogy mi ezek után a jó hír? Hogy bárhol állsz is most az önbizalomban, önértékelésben ez javítható. Sikeres gyereket akarsz? Tedd magad sikeressé!