Bensőd igazsága vagyok!
Pokoli nehéz egy terapeutának a saját lelkében vájkálni!
Ugyanis fáj! Nagyjából pont annyira, mint neked, amikor én teszem veled.
Ezért pár éve rászoktam a tarotra, amikor nem bírok megfejtésre jutni egy engem bántó vagy piszkáló problémára.
Persze nyugodtan mondhatod, hogy hol van ebben a racionalitás, de ha bízol a tudatalattid bölcsességében, akkor érted, miről beszélek. Ha meg nem, egyszerűbb, ha nem is olvasod tovább.
Mielőtt összekevernéd az én módszerem a hagyományos jóslásokkal, most szólok, hogy nem jóskártyaként, hanem a tudatalatti folyamatok megvilágítására használom.
Energetikailag túlérzékeny vagyok, ezért a mostani közhangulat nagyon negatívan hat rám. Oly annyira, hogy pár napja össze-vissza dobog a szívem, miközben semmi baja, és én is rendben vagyok. Ilyenkor mindig valamilyen társadalmi/környezeti hatással szembesülök.
Életem ezen részeit eddig nem osztottam meg veletek.
Szóval nagyon egyszerű kérdéseket tettem fel:
Mi bánt?
Mi segíthet?
Mi a legfőbb oka a bajaimnak?
Császárnő
Szeretők
Világ és a Halál
Hogy érdemes újragondolni az egész eddigi életünk, azt egyre többen értik és érzik. Elég belegondolni az elvándorlásokba, a migrációba, az egyre gyakoribb tüntetésekbe, vagy a közvetlen kapcsolatok mentén az egyre gyakoribb agresszív megnyilvánulásokba.
Az ember azonban úgy van lelkében mára összerakva, hogy mindent akar, csak változást nem. Vagy nem hallottad még az ismerősödtől, hogy nem érdekel, mi van, csak maradjon minden így, mert ezt már megszoktuk? Persze ennek a kimondásához is bátorság kell.
Mi lenne ma a legnagyobb változás?
Talán az, ha újra emberek lennénk.
Emberek, akik törődnek és odafigyelnek egymásra. Emberek, akikben szilárd erkölcsi iránytű él. Emberek, akik nem csak mondják, hogy szeretetben élnek, de szeretettel cselekszenek.
Minden tudás annyit ér, amennyit használ, amennyit segít jobbá tenni a világot. 2012 után sokan elfordultak a lélek útjáról, egyre nagyobb lett az anyagiak hatalma az élet felett. Mert becsapva éreztétek magatokat...
Pedig senki nem csapott be senkit, csak a cselekvés maradt el. Az a változás, amit minden egyes embernek önmagában kellett volna meglépnie.
A tömeg csak állt és várt. Várta a csodát. A csoda pedig érdeklődés híján elmaradt. A csodák ugyanis nem teremnek önmaguktól. A csodákért aktívan tenni kell. Jósággal, megértéssel, szeretettel.
Talán ez az egyetlen dolog a földön, amit semennyi pénzért sem lehet megvenni. Nincsen ára. Nem piacképes, nincsen benne üzlet .
Amikor azonban a tanultak mentén cselekedve aktívan teszünk érte, létrejön.
Akkor boldogabbak leszünk, majd akkor egészségesebben élünk és csak akkor jobban élünk. És ez nem függ egyetlen politikai párttól sem.
Mit mond ez egy nőnek? Főleg ha a kezében van a Császárnő, az örök női princípium?
Minden férfiban él egy kép az örök nőről, az anyáról és minden nőben egy, az örök férfiról.
Te mit gondolsz, itt és most, menyire hozzuk mi nők ezt az öröktől fogva létező képet?
És most nem a mai friss elvárásokról beszélek! Nem a csontsovány plázacicákról, hatalmas cicikkel és nem a kemény üzletasszonyról.
Milyen az örök nő? A valódi édesanya? Milyen belénk kódolt tulajdonságai vannak, ami szinte öröktől való?
És milyen az örök férfi? Mert egyet biztosan tudok, hogy nem sok köze van sem a sminkelt S méretű ifjoncokhoz, sem a kigyúrt kétajtós szekrényekhez.
Ha nincsen férfi és nincsen nő, akkor kikből is áll a mai társadalom?
Miért olyan kétségbeesett a verseny a szépségiparban? Miért akar mindenki hosszú életet, miközben hallani sem akarnak arról, hogy megöregszenek?
Hová növeltük az elmúlt nagyjából 5 évben az egót, hogy ennyire hallani sem akar a halálról, miközben a halál maga teljesen közömbös a tudatalatti számára?
Hol szakadtál el önmagadtól, és váltál az elvárások emberévé?
És persze rögtön érthetővé is válik, miért olyan sok a mai "fejlett orvoslásunk" mellett a vetélés, a meddőség, a ciszták, az evéssel kapcsolatos rendellenességek, vagy a válás.
Miközben olyan nyersanyagok után kutatunk és használjuk őket, amik tönkre teszik a bolygónkat, egyre többen vágynak arra, hogy visszatérjenek a természet nyugalmába. De lesz -e, lehet-e nyugalom ott, ahol a kapzsiság a pénz az úr? Mit fogsz inni, ha már minden vizet megmérgeztél az olajaddal, a földekre kiszórt mérgekkel vagy a tisztaságért folytatott harcodban? Miközben azt a piszkot akarod kitakarítani, ami létre sem jött volna, ha a gazdasági folyamatok nem írnák felül az életet?
A világon nincsen annyi Domestos, vagy Hypo, amivel a lelked elégedetlenségéből fakadó koszt ki lehet takarítani...
Talán nem véletlen, hogy az egyiptomi tarotban ez a lap a legmélyebb állomás...-13...és minő csoda, ott a szívbetegségeket is jelöli, mint pl. az én szívritmus zavaraim az elmúlt napokban.
Érdekes módon a jelzett betegségek mindegyike a döntés képtelenségből fakad.
Mi segíthet?
A szeretők egyes értelmezésben maga a döntés. - és most nyugodtan mondhatod, hogy te ebben nem hiszel... de azért elég bizarr válasznak- A tarotban ez sorsdöntő kártya.
És valóban. Talán az utolsó pillanatok egyikét éljük, amikor változtathatunk, amikor még megfordíthatunk egy csomó általunk okozott bajt. Amikor még visszavehetjük az életünk felett az irányítást, amikor még megakadályozhatjuk a teljes rabszolgasorsba süllyedésünk, amikor még nagyon sok változással megtisztíthatjuk a földünket és a lelkünket a parazitáktól. És igen, ez munka. Tett, cselekvés, és senki nem végzi el helyetted.
Dönthetsz.
Ki leszel? Milyen világot akarsz a gyerekedre hagyni? Milyen értékeket, elsősorban erkölcsit akarsz viszontlátni a fiadon vagy a lányodon? Miért fontos ez? Mi romlott el benned, amikor ezt megszegted? Hogyan akarsz élni a városodban, vagy a faludban? Milyen emberekkel akarod körülvenni magad? De az is elég, ha első re azt tudod, mit nem akarsz...
Tudod régi igazság, hogy minden nemzedék okosabbnak hiszi magát a szüleinél és bölcsebbnek a gyerekeinél.
De az, ahová eljutottunk, valóban ezt jelzi?
Tényleg ilyen világot akartunk? Valóban az a jó, ha a vagyon dönti el, kit milyen embernek hívunk? Tényleg kilóra mérhető az ember?
Ha igen, akkor minek mész el a bálba, és pazarolod az időd, amikor csak a ruhád és az ékszereid a beszédtéma?
Miért jutottunk el idág?
Mióta az ember létezik a legfőbb célja, visszatalálni a paradicsomba.
Erről álmodott, és álmodozik mind a mai napig! Ezért találtunk ki megszámlálhatatlan elhárító mechanizmust, ezért bújunk pozitív gondolatok mögé, mert minden jobbnak tűnik, mint szembenézni a valósággal.
Amikor elveszett a reménye, hogy megtalálja, akkor már eléggé egoista volt ahhoz, hogy azt mondja, ha nem kaphatom vissza, majd csinálok én magamnak! Azonban az új paradicsomból kimaradt a lényeg. Az egyenlő tisztelet minden élőlény iránt.
Ahol egy uralkodó faj van, ott nagyon hamar egy uralkodó személy lesz. Mert az uralkodás nem szereti a konkurenciát. A hatalomvágy folyamatos harcokat generál. Elsősorban belül- elég jó vagyok, elég gazdag vagyok, elég szép vagyok, elég erős vagyok...- a belső harcok pedig minden esetben külső ellenséget keresnek.
Ami pedig ebből kivezet, az odaadás és az önzetlenség gyakorlása.
Az újhoz azonban le kell zárni a régit.
A lezáráshoz pedig az elengedésen át vezet az út. Vajon kinek nehezebb elengedni? A gazdagnak a hatalommámort, vagy a szegényebbeknek a pénz utáni sóvárgást?
Egy azonban biztos. Saját bensőd igazsága benned él. Vagy így, vagy úgy meg is nyilvánul.