Ahol az idióták vezetnek, ott ne várj csodát!

Alig tizenegy voltam, amikor megtapasztaltam, mennyire nehezen beszélnek még a tanáraim is teljesen hétköznapi dolgokról. Ültem a padban, a föcitanárunk egy személyes történettel akarta megmagyarázni az apály-dagály folyamatát. Elmesélte, mennyire szép volt a tenger, de amikor eljutott odáig, hogy azt kellett volna mondania, amit valóban érzett, akkor valami olyan közhely jött, hogy nagyszerű volt, és milyen klassz, hogy öt évente lehetőséged van nyugatra menni, csak kár, hogy a pénz kevés volt.

Semmi olyan, hogy ültünk a tengerparton a férjemmel és olyan boldogok voltunk mint két gyerek, akik megkapták a legjobb szülinapi ajándékot, vagy valami hasonló.

Egy végsőkig szentimentális, érzékeny kislánynak ez olyan volt, mintha egy papagájt akarnánk az antarktiszi klímához szoktatni.

Jó sokáig meg voltam győződve arról, hogy engem biztosan örökbe fogadtak, mert annyira kilógtam a családomból.

Aztán persze beletanultam ebbe a képmutatásba én is. És tettem, amit elvártak tőlem. Játszottam a szerepem. Közben tanítottam, és egyre több boldogtalan és keserű kisgyerekkel találkoztam.

Az a korosztály, aki a 90-es években keserű volt, mára agresszívvé vált.

Az agresszió pedig nem vezet sehová.

Konrad Lorenz 1963-ban megjelent könyve óta tudjuk, hogy az agresszió, mint ösztön a természetben mindenhol jelen van, leegyszerűsítve a táplálékért, a területi dominanciáért folyó harc képében.

De miért vált annyira elterjedté ma, amikor elvileg sem a kajáért sem a területért nem folyik látható harc?

Ennek okát a ma társadalmában találjuk meg.

Narcisztikus társadalomban élünk. Egy olyan világban, ahol az anyagi javak, a mások kihasználása, a magamutogató külsőségek lettek az értékmérők.

Ahol a szakmai jártasság nem kincs, mert meghatározóbb egy ismert, de szakmailag nulla ember véleménye, mint annak a tudása, aki évtizedeket fektetett a témába.

A szakmaiatlanság aztán olyan ferde véleményeket és kirohanásokat eredményez, mint amilyet a közelmúltban hallottunk a fittnesgurutól.     

A szakmaiatlanság egyik ismérve, hogy bár az alapkoncepció lehet igaz- jelen esetben igaz, hogy az egyik legelhízottabb ország vagyunk-, addig az ok-okozati kifejtés teljesen hibás, sértő és másokat önhibájukon kívül rossz színben tüntet fel.

Társadalmunk narcizmusából következően ez a fajta beszólás, vélemény kapja a legnagyobb nyilvánosságot, ezáltal sikerhez- még nagyobb ismertséghez juttatva azt, aki mondta és aki egyértelműen idióta a témában.

Vagyis minél jobban felháborodsz egy sértő beszóláson, annál jobban tiltakozol, annál többen kapcsolódnak a felháborodásodhoz, és annál nagyobb ismertséget, és hosszú távon annál nagyobb sikerhez segíted azt, aki téged megsértett és alapból hülyeséget mond.

Illogikus? Nem. Teljesen fedi a pszichológiai kutatásokat.

Így működünk.

Imádjuk magunkat pozitívnak, barátságosnak mondani, de a legtöbb megosztást az a hír kapja, ami a legnegatívabb és a legjobban felháborít.

DE te pozitív vagy!

Vagy mégsem?

Elemezzük csak kicsit Norbikát:

Belemászott minden nő képébe, megsértette az anyákat,

... és nem történt semmi. Az 1,3 millió követőjéből lelépett kb. 12 000. Azok, akik amúgy sem csináltak semmit, csak benne voltak egy olyan csapatban, amiről azt hitték, csodát tesz velük, ha odatartoznak.

És mi van a maradék 1, 288 millió emberrel? Semmi. Megerősödtek abban, hogy fasza, jó embernek hiszünk.

Pedig Norbi egy barom, akinek lila fingja sincsen a kövérség pszichológiai hátteréről és meg sem fordul a fejében, hogy hiába ugrabugrálsz, ha nem oldod meg a kajafüggésed hátterét, az orális fixációd okait, akkor ugrálhatsz napestig, elég ha elmész két hétre nyaralni és valami nem úgy sikerül, ahogy elképzelted, máris felszalad egy-két vagy öt kiló.

De ez a szélmalomharc neki pénzt hoz, hogy veled mi van, azt meg pont leszarja.

Miért vagyunk dagadtak, amikor látszólag minden oké, a gazdaság dübörög, és elméletben senki nem korlátoz bennünket?

Talán azért, mert mindez csak elméletben igaz.

A kövérség legjellemzőbb lelki okai:

• pl. az, hogy a látszólagos nyugalmad, sikered, nevezd bárminek mögött egy örökösen rettegő kislány remeg, aki folyamatosan attól fél, hogy a következő kihívásnak nem fog tudni megfelelni. Mint az a menedzser asszony, akin a legdrágább kosztüm volt, ordított az alkalmazottakkal, miközben a főnöke előtt bár erős nőnek látszott, kis híján összeesett, mert képtelen volt túllépni az apja által okozott verések emlékén. Így minden tekintélyszemélytől rettegett, amit távolsággal akart megoldani. Hát elég nehéz a közelébe férkőzni valakinek, aki veri a 100 kilót és alig 170 cm! Ilyen kérdések foglalkoztatnak, hogy vajon miért én kaptam meg az állást? Ténylegesen olyan jó vagyok? Melyik kolléga az, aki alig várja, hogy hibázzak? Mit vegyek fel, hogy a legtöbben figyeljenek rám?
  
• Vagy a kirakatélet mögött egy örökös visszavágyás van a gyerekkorba, ahol a nagyid, az anyud sütivel várt haza. Sütizni fogsz minden, a legkisebb sérelem esetén is. Ahogy az a színésznő kliensem is, aki látszólag sikeres, elismert ember volt, de minden akart lenni, csak színész nem. A családi nyomás azonban győzött. Bár kétségtelenül tehetséges volt, de teljesen más irányba akart menni. Amikor megkérdezte tőlem, mi lesz, ha nem változtat, csak annyit mondtam, hogy egy új Mercédeszt és sok Xanaxot látok a jövőjében, meg két mankót. Mi lett volna, ha... Bárcsak... és hasonló kérdéskörök jelennek meg a leggyakrabban.
  
• De az is lehet, hogy állandóan nagyobbnak, többnek akarsz látszani, így komoly hájat növesztesz , hiszen ha belül nincsen meg az a nagyság, amire vágysz, akkor kívülről fogod testként megépíteni. Ez igen gyakori pl. a politikusok körében is. Belső késztetésként a még többet elérni a jelszó. Rettegnek a szegénységtől, képtelenek bármiről is lemondani, alacsony az önkorlátozó képességük.
  
• A nők nagyon gyorsan elhíznak, ha nőiességükben sérülnek. Vagyis minél kevésbé érzi egy nő nőnek magát egy férfi mellett, annál nagyobb a valószínűsége, hogy elhízik. Igen gyakori azokban a kapcsolatokban, ahol a nőnek egyszerre kellene nőnek és férfinak is lenni, mert nem az a társ van mellette, akit nőként maximálisan elfogad. Nem elég férfias, nem elég művelt, nem elég talpraesett, stb. stb. Ők azok, akik lesik a másik, a sikeres nőket, akik a bulvársajtót preferálják, vagy akik folyamatosan a szomszédot lesik.
  

Mindegyikhez kapcsolódik kisebb nagyobb mértékben a folyamatos bűntudat, ami persze még több hájat eredményez, hiszen a bűntudat "legjobb" levezetési módja...még több kaja, vagy némi csoki, illetve az önagresszió kifelé vetítése. Ezeket a háttérben megbúvó lelki okokat nem lehet kiugrálni magunkból! Mivel a nők sem mentesek a narcisztikus vonásoktól, a sértésre gyorsan reagálnak, hiszen mázként ott van az " én így vagyok tökéletes" rózsaszín köde. És bizony nagyon utáljuk, amikor ezt a ködöt valaki elkergeti, hiszen akkor magunkba kellene nézni, őszintén be kellene vallani a saját gyengeségeinket és merni kellene kimozdulni a saját kis lelki pocsolyánkból.

Miként lehet akkor lefogyni tényleges?

Nem tudom, neked mi a legjobb, de azt el tudom mondani nekem hogyan sikerült bő 10 éve 14 kilót fogynom 10 nap alatt, úgy, hogy nem lett ráncos a bőröm.

Nincsen garancia, hogy nem hízol meg újra, de ismét segíteni fog, az biztos.

Először is keményen magamba mélyedtem, hogy megtudjam, mitől is vagyok boldogtalan, miért menekülök a csokiba.Aztán pár napig írtam, hogy mit is eszek meg egy nap alatt. Már az első nap elszörnyedtem...

Onnan fogod tudni, hogy megvan a válasz, hogy fellélegzel!

Utána jön a neheze, döntened kell. És a döntésed mellett ki is kell tartanod. Nem azért fogynak le a válás mellett döntő nők, mert idegesek, hanem mert meghozták azt a döntést, amit évtizedek óta halogatnak! Nem azért fogynak le az önképzésbe fogó munkatársak, mert nincsen idejük enni, hanem mert végre megtalálták önmagukat és nem azért fogyott le a színésznő kliensem, mert végre rájött, hogy jobban kell figyeljen arra, mit eszik, hanem mert olyan hobbit talált magának, ami az életében örömöt okozott neki.

Persze másként fogsz étkezni. Végre fontos leszel magadnak, nem a fixációidat éled, hanem elkezdesz ÉLNI!

Amikor elindul a fogyásod, akkor majd lesz kedved kondizni járni vagy bármit mozogni. És nem fordítva. Fordítva kínszenvedés. És ki a jó fene akarja önmagát kínozni?

Változnál? Segítünk! Nézd meg a programajánlót!