"Amikor a szükséglet már nem létezik, megjelenik a bőség." 

Naponta csapják a fejünkhöz, hogy légy pozitív, örülj az életnek. Azt tapasztalom, a legtöbben már csak legyintenek és dühösen fújnak egyet. Pedig a tanács jó, csak ...

Nos..tanácsolnád egy nagy beteg ismerősödnek, hogy figyelj, örülj az életnek?

Ugye nem. 

Bunkóságnak éreznéd, és tulajdonképpen az is. Olyan tanács lenne, amire egyszerűen azt szoktuk mondani, hogy nesze semmi, fogd meg jól! Pedig a tanács ebben az esetben is jó, sőt akár életet is menthet! Csak nem ebben a formában. Olyan kérés lenne, mintha a csecsemőtől azt várnánk el, hogy egy napos korában járjon. Ha csak a lovakat ismered, akkor ez az elvárás teljesen jogos lenne, hiszen a csikó születése után kis idővel már igyekszik felkelni, egy napos korára pedig már ott lépdel, vagy éppen fut az anyja mellett. 

Nekünk, embereknek azonban ez sokkal több idő. Tanulunk, fejlődünk, hogy képessé váljunk a járásra. A legjobb tanács megfogadásához ugyanezt célszerű tenni. 

Varázsoljunk hát ezen a héten is, és nézzük meg, mit tehetünk, min javíthatunk ahhoz, hogy a varázs teljessé váljon!

Heti varázslatunk:

Ha jó a kedved, a világot is boldogabbá teheted. Egy mosoly semmibe sem kerül, de mindenkiben melegséget ébreszt.(9)

Mélyedjünk el kissé a háttérben. A varázslat száma a kilenc, a lélek tökéletes tudatosságának helye. Egy tökéletesen tudatos lény elsődleges feladata a szeretetet, így ennek a varázslatnak a létrehozásához a szeretet tanítását célszerű elővenni. Ez a rezgés alkotóerőben, kreativitásban bővelkedik. Aki ezen a szinten rezeg, maga az egyetemes ember. Tapintatos, együttérző, önfeláldozó, szolgálja és segíti embertársait.

Ha mindez igaz rád is, akkor már csak azt tisztázd magadban, hogy mi az, ami jobban vonz: az anyagiak vagy a szellemiek. Az sem baj, ha egyensúlyban van a kettő benned. Óriási tévhit, hogy a szellemi magaslatokban nem érdekel a pénz! A jólét az ember természetes állapota.

Ha mindezek mellett még az élet kihívásaihoz is könnyedén alkalmazkodsz, minden lehetséges és elfogadható számodra, akkor határozottan jó úton haladsz. Ne keseredj el, ha érzelmeid rapszodikusak, és az is belefér, ha álmodozó vagy. Csak keresd a tökéletességet, de elsősorban önmagadban.

Nézz magadba és gondold végig, mielőtt bárkit kritizálnál, hogy te magad, mennyire tudsz megfelelni a saját elvárásaidnak?

Ez a varázs, ha jól sikerül, hatalmas változások előjele lehet. Nem a környezeted, te magad változol meg. Csak engedd el a fájó részeid!

Ebben a varázslatban van egy különleges sarokpont. Ez a pont a biztonságodról, a biztonságkeresésedről szól.

Miben éled meg a biztos pontot? Mit jelent számodra biztonságban lenni?

Ha ezt leírod magadnak, akkor már tudni fogod, miért is nem sikerült eddig ez a varázs.

Ha életedben sok sorcsapást kellett elviselned, akkor próbálj meg kevésbé ragaszkodni érzésekhez, elvárásokhoz, emberekhez. Meglátod, az elengedéssel csodák történnek.

Az elengedés a tudatosság egyik foka.

Hogyan akarsz pozitív lenni, ha nem vagy tudatos? Hogyan akarod behívni a jólétet, ha képtelen vagy elengedni dolgokat?

Miként tudunk elengedni, amikor nem tapasztaltuk meg soha a bőséget? Egyáltalán miért nem él az ember bőségben, amikor minden adott egy teljes, bőségben, egészségben, szeretetben leélt élethez?

Ugye emlékszel a Maslow-piramisra?

Mai társadalmunk hatalom alapú társadalom. A mások feletti hatalom legegyszerűbb eszköze, ha hiányban tartod a többséget. 

A hiányalapú szükségletek olyan erővel kötik meg az embert, hogy nem marad ideje, és egy idő után már szükségét sem érzi a növekedési vágynak. 

A lelki, tudati növekedés helyét a fizikai növekedéssel takarja be, több pénzt, nagyobb lakást, nagyobb kocsit, befolyásosabb barátokat, drágább ruhákat, több élelmet fogyaszt. Végső soron ez az egyik magyarázata a mértéktelen elhízásnak is. Ha másként nem tudsz nagyobb lenni, hát hízol.

Ha mindezt megtetézed egy kis valótlan háborúval, fenyegetettség érzésével, lehetséges támadásokkal, akkor a biztonság érdekében simán letolhatsz a torkukon olyan szabályokat, amikkel megnyirbálod a személyes szabadságukat, elvehetsz tőlük, és még hálásak is lesznek érte.

Nem véletlen, hogy a különböző érdekcsoportok kajával csalogatnak az összejövetelekre. Szó szerint és képletesen is megetetnek. A közös evés már az ősidők óta az összetartozás jele, azt erősítő tevékenység. Az így megetetett tömeg aztán engedelmesen követi azt, aki megadja neki az összetartozás érzését.

Ha mindezt megtoldod néhány elismerő szóval, amit jutalomként, vagy védelemként kap, akkor kapsz egy engedelmes követőt, aki minden szavad elhiszi, és eszében sincsen tiltakozni a saját megnyomorítása ellen. Ha mégis lázadozna, csak vedd el a kaját, és máris kétségbe esik, hiszen a hamis biztonságban elfelejtette, mit is kellene tennie önmaga ellátása érdekében. Így mesterségesen alacsony tudatszinten lehet tartani egész országokat, Amerikától Európáig. 

A valódi növekedést azonban a hatalom a saját elitjének tartja fenn. A többiek megkapják önmegvalósítás helyett a magasabb fizetést, a drágább kocsit vagy az utazást...

De mi is a valódi fejlődés?

Ha a kognitív szükségleteket, mint a tudni, ismerni az igazságot, a valóságot értelemben használjuk, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a szükséglete mindannyiunknak kielégítetlen. A többség azt hiszi el, amit a tévében, interneten, rádióban hall vagy olvas. Ez az igazság pedig attól függ, hogy ki, milyen érdekek mentén tálalta. A legtöbb esetben köszönő viszonyban sincsen a valós valósággal.

Ennek oka részben az, hogy minden ember hazudik. A közmédiában szereplők kicsit többet, mint a többiek, a vezetők pedig még rátesznek egy lapáttal. Így a valóság mára kb. annyira elérhető, mintha ülve akarnánk nyalni a Holdat.

Enélkül pedig a szépség, a szimmetria, és a rend, csak viszonylagosan jelenik meg az életünkben. Így máig is szépségversenyeket rendeznek, ahelyett, hogy megtanítanák meglátni a szépet bármiben, bárkiben. Ha nem látod a szépséget a púposban, szépségét a púposnak, olyan szimmetriát kergetsz, ami csak kevesekben van jelen és nem is a valós szimmetriát látod. A szimmetria hétköznapi értelemben valamiféle, egyensúlyra, szépségre, harmóniára, tökéletességre utal. A szépségipar ezt korcsosította le a tengelyesen szimmetrikus arcra, testre, aminek köze nincsen ahhoz a harmóniához, amit a tudatod mélyén a másikban keresel. Csak a bilaterális szimmetria, mint mértanilag leírható fogalom jelenik meg ma a szépségiparban. Ha valóban csak a szimmetriát keresnénk egymásban, akkor a modellek mindegyike élete végéig ugyanabban a kapcsolatban élne, hiszen a két tökéletesen szimmetrikus ember egymásra talált..

Mélyebb értelemben a szimmetria az a fajta összhang, amely az egyes részeket egyetlen egésszé egyesíti. Így a szépség a mai felfogás szerint értelmét veszti. Helyette az elfogadás, a másik valódi természetének a felismerése jelenik meg. 

A látlak téged valódi élménye.

Mindezek nélkül miként is akarjuk megismerni a bennünk rejlő lehetőségeket? Ha csak azt a valóságot ismered, amit másik megmutatnak neked, akkor csak azok a lehetőségeid maradnak, amit a hamis valóságban megengednek neked. Az pedig csak töredéke annak, amire valóban képes vagy. Hogyan akarod akkor mindezt meghaladni?

A növekedés mindig bizonyos fokú fájdalommal jár. Fájdalmas elengedni a vélt gazdagságot, de minél jobban ragaszkodsz a hamis képhez, annál többet vesztesz el . A veszteségtől való félelem még nagyobb veszteséget szül. A veszteseknek pedig nincsen kedvük mosolyogni. A torz vigyor nem mosolygás. Ha valódi mosolyt akarsz, engedd el a hamis képeket, és kezd el szárnyalni. Sok madár kilöködi a fiókáit a fészekből, hogy végre repüljenek. Az anyamadár tudja, hogy képesek rá, a fiókák pedig cselekszenek.

A valódi vezetők repülni tanítanak.

Te szárnyalsz már?