Varázsmondat 6.
Itt az ideje, hogy valóra váltsd egy régóta dédelgetett
álmodat! Ne késlekedj! Tedd meg még ma! 117.
Elsőre a szöveggel nem is foglalkoztam. A sorszáma ugyanis mindennél beszédesebb volt. A 11 szinte fejbe vágott! A nagy tervek száma. Azoké a nagy terveké, amiből a legtöbb soha nem valósul meg, mert a megálmodójukban nincsen elég kitartás. Maga az egyes a vezető száma. De a kreativitás száma is. A hetes a tervezés. Azokat a terveket jelöli, amelyek égi ihletésűek. A kilenc pedig a szellem száma. Vagyis nézz mélyen magadba, mert benned van mindaz és támogatott, amire vágysz, ha kitartással, és megfontolt tervekkel vágsz neki az útnak.
Amikor megláttam a heti varázsmondatot, hogy őszinte legyek, fogalmam sem volt arról, mit is akarnak ezzel általam üzenni nektek!
Elcsépelt és általános, mindenkinek szól, de nem mond semmit. Ahogy kétségbeesetten forgattam a szemem, a rengeteg könyv közül a polcról szinte leugrott az Iliász. Nagyon régen nem volt a kezemben Homérosz, mégis rögtön rátaláltam arra a mondatra, amit annyira kerestem. Szinte magától nyílt ki a könyv, mintha tudta volna, mire is van szükségem:
"Zeusz atya, azt mondják, felülállsz ésszel minden emberen, isteneken: s ez mégis tőled ered mind: mert így jársz kedvében a dölyfös trójaiaknak, kik szakadatlan erőszakosak, sohse tudva betelni harci-zsivajgásával egyenlő háborúságnak. Mindennel betelünk, be az álommal, szerelemmel, édes dallal is, a kellemesekkel, melyekkel jobban kíván jóllakni az ember, mint a csatákkal: s lám ezzel sose tel be a trósz had."
Ha már régen olvastad, akkor emlékeztetőül csak annyit, hogy Menelaosz tör így ki magából egy párharc után, mivel álnokul kiforgatták vagyonából és elvitték a feleségét.
A bizalom és az éberség, a bizalom és a szabadság, a bizalom és az önfegyelem, a bizalom és a vágy csap össze benne.
Mai világunk legnagyobb kérdései ezek. Vágyaink vezetnek, álmaink után mennénk, de hol vannak a határok? Hol a határ a vágyaim és a másik személyes szabadsága között? Az igazi kihívás nem az álmaid megvalósítása, hanem az a felismerés, hogy hol kell önfegyelmet, önmegtartóztatást tanúsítanod, mert a cselekedeteddel már a másik személyes szabadságát, a másik ember vágyait, álmait sérted.
A mai gazdasági viszonyok között egyre többen érezzük ugyanezt: mindennel betelünk, de egyeseknek a világ összes vagyona, hatalma, kincse sem elég.
Ugyanakkor ott a másik oldal igazsága: hiába álmodozol, ha nem teszel érte, akkor az álmod valósággá más hasznára lesz.
Olyan ez, mint amikor a cseresznye érik. Ha nem vagy résen és nem szeded le a termést időben, akkor a finom gyümölcsből mások fognak csemegézni, azok, akik nem voltak lusták a megfelelő pillanatban leszedni azt.
És ebben a pillanatban egy másik nagyon kemény beszélgetés jutott eszembe. Alig pár napja egy vállalkozó ismerősömmel beszélgettem. A fizetésekről, a dolgozókról, a feladatokról.
- Tudod, az az érzésem, hogy az összes valamirevaló melós már külföldön dolgozik. Akik meg itthon maradtak... Nagyjából 100 emberből 75 semmire sem való! Szakmunkás bizonyítványuk van, de hülyék maradtak a szakmájukhoz. Nem lehet rájuk bízni semmit, mert tessék-lássék végzik el. Semmiféle kötelességtudat, vagy szakmai büszkeség nincsen bennük.
- Értelek. De ha belegondolsz abba, hogy ma egy osztrák szálloda takarítója is többet keres, mint itthon egy szakmunkás, akkor miért csodálkozol?
- Tudom, hogy mi is hibásak vagyunk! Ki kellett volna álljunk azért, hogy nem lehet ilyen irreálisan magas közterhek mellett normális bért fizetni, és addig kellett volna ütnünk a tárgyalásokon az asztalt, amíg egy német rendszert el nem érünk. De megalkudtunk, így most nincsenek szakemberek. Hiába lenne munka, hiába van ötleted, nincsen már melós, aki az álmaidat segítene elérni. De olyan munkással sem lehet dolgozni, akinek csak az számít, hogy mennyi pénzt kap.
- Ez így van. Pocsék ember, pocsék munkát végez. Ennek legfőbb oka, hogy ma már álmodni sem tudnak az emberek.
- Dehogy! Az nagyon megy nekik! Nagy autó, külföldi nyaralás, pökhendi stílus...
- Félreértettél. Ez nem álom. Ez egy védekező üzemmód. Tudod mi a különbség az álmodók és a mai egobunkók között?
- A keresetük?
- Nem. Az álmodók soha nem adnak ki a kezükből pocsék munkát. Mert sokkal többre becsülik önmagukat annál, hogy cégéresítsék magukat vele. Az egobunkónak mindegy, milyen a kész termék, csak férjen bele a tűréshatárba, hogy ne kelljen még egyszer megcsinálni.
A pasi csak csóválta a fejét és egy marha nagyot sóhajtott.