Változz Királylány!
Tudom, hogy a könyöködön jön már ki a sok tanács, és kenjem a hajamra! Tulajdonképpen most pontosan azt szeretném elmondani neked, hogy miért is olyan keservesen nehéz megváltozni, illetve miért térnek vissza a szokások, akár több év múlva is, pedig már azt hitted, hogy sikerült megszabadulnod tőle.
Állítsunk magunk elé egy embert. Ránézel, és meg vagy győződve róla, hogy ez az ember, önálló és azt teszi, amit akar. Ezzel szemben alig jobb, mint egy robot! Bizonyos területeken meg rosszabb- mert rá nem kötelező a három alaptörvény, miszerint nem árthat egy embernek, de ebbe most ne menjünk bele. Az alapprogram nem más, mint a szokásaink. A szokásaink uralnak mindannyiunkat. A szokások célja, hogy megkönnyítsék az életünket. A nevelés, a környezet révén jönnek létre. De valóban könnyebbé teszik a mindennapjainkat, vagy akadályoznak bennünket?
Minden szokásoddal tisztában vagy?
Tudtad, hogy a kávézás, az alkohol, sőt a kokain használata is "csak"szokás...
Miért olyan átkozottul nehéz akkor leszokni bizonyos dolgokról, megváltoztatni önmagunkat?
A kulcs a drogoknál érthető meg a legjobban.
És ha hiszed, ha nem, minden szokásod megváltoztatása kicsit a drogról való leszokáshoz hasonlít.
Testi, fizikai tüneteket mutat.
Megjelenik a félelem, akár a pánik, a szíved gyorsabban ver és minden izmod azt parancsolná, hogy menekülj. Hiába, az én nagy játékos.
A szokások mentén a következő folyamattal találkozol:
Megjelenik a cselekvés szükségessége, mint egy gondolat - azonnal kapcsolódik hozzá egy érzés - választasz, még pedig az apró érzés hatására - és cselekszel. Következőkben attól függően, hogy a következmény pozitív vagy negatív, a folyamatba belép a megerősítés. Igen! Ez sikerült, vagy nem, már megint nem jött össze. Hol is van mindebben a tudatosság? Nagyjából... sehol.
Hogyan tudunk akkor megváltozni?
Mi az a nagy titok, amit mindig is tudtunk, de csak kevesen alkalmaztak?
Miként dobhatod ki az egész rendszert és teheted azt, amit csak akarsz?
Az egész buli egy agyi folyamat.
Akár sikeresek vagyunk valamiben, akár nem, létrehozunk egy agyi kapcsolatot, amiben a helyzet, az érzés és az eredmény kapcsolódik össze. Ettől fogva minden hasonló szituációban azonos módon fogunk reagálni. A tudatodnak vajmi kevés köze van a dologhoz.
Minden ember, te is és én is az életben a kellemes dolgokat akarja megélni és a kellemetleneket elkerülni. Ez is egyfajta függőség. Amikor egy már beégett folyamatot akarunk megváltoztatni, akkor gyakorlatilag ugyanazon a folyamaton megyünk végig, mint a drogos az elvonás során. Ezért olyan átkozottul nehéz megváltozni.
Önkorlátozásaink szabotálják a tudatosan eltervezett változásokat, és mivel testi tüneteket is produkálunk a legtöbb esetben, a változások el is maradnak. Ebben a folyamatban a porosz stílusú nevelésnek igen nagy jelentőség van, hiszen hamar megtanuljuk a büntetéseket és alkalmazzuk is saját magunkon tudat alatt.
Így aztán a legtöbben minden vélt lázadásuk ellenére arctalan katonák maradnak egész életükre. Kik is ők? Te a szomszédod, az anyukád és a családod, mindazok, akik életét mások - pénz, főnök, rossz kapcsolat, zsarnok szülő vagy gyerek- irányítják.
Beilleszkedünk, ha kell, ha nem. És a sors fintora, hogy általában oda illeszkedünk, ahová egy kis deviancia jobb lenne és ott vagyunk deviánsak, ahol beilleszkednünk kellene. Ennek magyarázata pedig a mások toleranciájában keresendő, amit pedig nem illene kihasználni...
Ezt a hiedelmekből, hitelekből, adósságokból, bukásokból, traumákból és kudarcokból összerakott láncot nevezzük generációs karmának. A te felelősséged, hogy megtöröd, vagy a gyereked nyakába zúdítod az egészet. Mert ez elől, nincsen hová menekülni.