Tudod, hogy repülnek a nyulak?
Pár évvel ezelőtt, a gólyák nemzetközi konferenciát tartottak a repülés legújabb lehetőségeiről. A konferenciára a világ összes madárfaja küldött egy-egy delegációt, az általuk használt repülési formák neves képviselőit. A konferencia második napjára - honnan, honnan nem -, betévedt három nyúl, akik már régen álmodoztak arról, hogy valami nagy dologban vesznek majd részt.
Rémülten ugráltak a hosszú lábak között vagy bújtak meg egy sarokban, hosszú füleikkel még a szemüket is eltakarva, ha a sasok küldöttsége közelébe tévedtek. Amikor egy-egy madár a demonstráció kedvéért a magasba emelkedett, a nyulak vágyakozva nézték. Pár óra ugrándozás és kíváncsiskodás után a nyulak elveszítették egymást szem elől. Egyikük a cinegék közé keveredett, ahol végre megpihent a sok ijedtség után. Miután kifújta magát, beszédbe elegyedett az apró madarakkal, akiket látásból már elég jól ismert.
- Miért olyan nagy dolog repülni? Végül is mi a föld alatt keresünk menedéket, és az sem könnyebb, mint a levegőbe emelkedni! Ráadásul milyen veszélyes! Bármikor megláthat a sas, vagy egy ölyv és sehová sem tudsz elmenekülni előle, hiszen a levegőben nincsenek odúk és bokrok, ahol búvóhelyre találsz.
Egy fiatal cinege megpróbálta szavakba önteni a repülés szépségét, a magasból eléje táruló látvány fenségét, de a nyulat nem lehetett meggyőzni. Az egyik cinege ekkor felajánlotta, hogy felemeli a nyulat a grabancánál fogva, hogy saját maga győződjön meg mindarról, amiről fiatal társa beszélt. A nyúl beleegyezett, de az apró madár nem tudta felemelni a kövér nyulat. Végül az egész küldöttség megkapaszkodott a tapsifüles bundájában, így sikerült néhány centire felemelni őt. A nyúlnak már ettől a magasságtól is rémes tériszonya keletkezett, kapálódzni kezdett, így a madarak visszaejtették a földre. Ott leporolta a bundáját, elsimogatta a szőrét és kissé lenézően megszólalt:
- Ez volna a híres repülés? Nem sok különbséget tapasztaltam...- mondta, miközben jól kidüllesztette a mellényét és otthagyta a madárkákat.
Pár sarokkal arrább találkozott a másik két nyúllal, akiknek pöffeszkedve mesélte el, hogy repült, sőt, képes volt irányítani is a madarakat. A mondat második felénél kissé zavartan nézett félre, remélve, hogy egyetlen cinege sincsen hallótávolságban. A másik két nyúl tisztelettel pillogott feléje, nem kérdeztek semmit, majd elismerően megjegyezték, hogy a távolból maguk is látták a híres eseményt. A konferencia közben befejeződött, a delegációk elrepültek, hogy beszámoljanak otthon a tapasztaltakról, így a nyulak is hazaindultak.
Otthon aztán elmesélték kalandjaikat és fennhangon kihirdették, hogy semmi különös nincsen a repülésben, hiszen maguk is kipróbálták, oly annyira sikeresen, hogy egyikőjük még irányította is a madarakat. A nyuszik társadalma büszkeséggel vegyes félelemmel tekintett rájuk, mint nemzetségük hőseire, és a következő nyúlvezér választáson az első repülő nyúl lett a vezérük...A többit már te is tudod...