Tökéletes Karácsony, tökéletes család
avagy mi az ára a tökéletességnek?
Míg a természetben alapvető rend a tökéletességre törekvés, nekünk embereknek sikerült ezt az egyszerű természeti törvényt is kifacsarni és túlzásba vinni.
Míg az evolúcióban a tökéletesedés az adott körülményekhez való legmagasabb szintű alkalmazkodás, a legjobb megoldás igyekezete egy adott helyzetre, addig jelenleg az anyagiasság és/vagy a testi megjelenésben véli a ma embere ezt a tökéletességet megtalálni.
Szóval sikerült ezt is jól elcseszni, mint annyi mást. Nem az a baj ezekkel a megoldásokkal, hogy nem jók, hanem egyszerűen az, hogy megrekednek, mint kifejezési mód és megoldás az anyagban, és nem fejlesztik tovább a személyiséget, az embert emberré tevő tulajdonságokban, a lelkiekről nem is beszélve.
Ennek ma egyik változata, az úgy vagyok jó, ahogy vagyok, hamis érzése, mely mára az önteltség melegágyává vált.
Mit is kellene elfogadnunk a tökéletességről? Talán azt, hogy csak egy pillanatnyi állapot. Leginkább azért, mert az elért tökéletességben azonnal megjelenik a vágy, hogy még többet akarunk elérni. Így a maximalista, bár a külvilág felé mosolyog, belül szinte állandóan elégedetlen. Folyamatosan csalódott, kimerült és mindezekből kifolyólag állandó önértékelési problémákkal kűzd.
A perfekcionizmus több mint vágy a tökéletességre. Olyan lelkiállapot, amelyre leginkább a mindent vagy semmit hozzáállás jellemez. Ezért egy maximalista mellől lassan eltűnnek a barátok, soha nincsen ideje semmire és senkire, és elvész a lelkesedése is a feladatok iránt.
Vajon te vagy a párod is maximalista?
Ha folyamatosan a sikerre vágyik, és retteg a bukástól, ami szorongást vált ki belőle, akkor jó eséllyel egy maximalista mellett élsz. Elkerülési stratégiáik egyik leggyakoribbja az örökös munka, ugyanis ezzel enyhítik szorongásukat.
A maximalizmus, ha fejlett személyiséggel párosul, akkor csodálatos eredményeket hoz. Hiszen az ilyen ember mindent megtesz a sikerért. Motivált és megbízható munkatárs, vagy főnök. Ideális vállalkozó, hiszen képes a végsőkig kitartani a célja mellett. Ő az az ember, aki megmutatja a többieknek, miként tudják átlépni a saját korlátaikat.
Ő a csodás vezető, apa, vagy anya, munkatárs, élettárs.
Azonban ha mindez kialakulatlan vagy gyenge személyiséggel párosul, akkor az illető elkezdi az elért eredményeivel azonosítani önmagát. Egész lényét az elért eredmények függvényeként kezeli, ami komoly depresszióhoz, de sikertelenség esetén akár agresszióhoz is vezethet.
Ez az úgynevezett feltételes önérték, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy csak akkor vagyunk valakik, akkor vagyunk jó emberek, ha folyamatosan képesek vagyunk újabb és újabb dolgokat elérni. Mindezt erősítik a reklámok, amik folyamatosan arra inspirálnak, hogy olyan dolgokat birtokoljunk, amire valójában semmi szükségünk sincsen.
Raymond Cattell, a neves brit pszichológus arra a következtetésre jutott, hogy a személyiség 16 faktor mentén írható le, egyikük a maximalista személyiség. Tesztjén a magas pontszámot elérők szervezettek, kényszeresek, fegyelmezettek, pontosak, kontrolláltak voltak, és magas akaraterővel rendelkeztek.
Jeanne Strassburg szerint a maximalizmus viselkedési minta. Nem személyiségtípus, bárkivel megtörténhet. Ők azok, akik gyakran szenvednek kompulzív zavaroktól, depressziótól vagy evészavaroktól. A mentális betegségek mellett olyan testi tünetek jelennek meg, mint a migrén, a krónikus fájdalom vagy az asztma.
Ráadásul a maximalizmussal együtt járó stressz és szorongás az egyik oka a rövidebb életnek.
Szóval, ha sokáig akarsz élni, tanuld meg elfogadni a hibáidat és másokét is.
Mi a megoldás?
Az egyik a Pareto elv alkalmazása az életünkben.
Ehhez tisztázd magadban, hogy mik azok a tevékenységeid, amik a legfőbb mozgatói sikereidnek. A többit pedig igyekezd száműzni az életedből.