Te mit gondolsz magadról?
Mit gondolsz magadról? Jó ember vagy vagy balf@sz?
Mára mindent tudunk a jó párkapcsolatokról...mégis a legtöbben sz@rban élnek...
Amikor azt hallod: Lehozom neked a csillagokat! Akkor nyugodtan mondd, hogy oké! Indulj!
Tele a padlás be nem tartott igéretekkel. Soha ne mondj olyat, amit nem tudsz, vagy nem akarsz betartani!
Ha egy pasi azt mondja: Bármit megteszek érted! Majd leül a fotelba, nos én azonnal kitenném. Nem akarok ugyanis évekig kerülgetni a porszívóval egy túlméretes lakásdíszt. Ezek után ugyanis ez lesz minden, amit megtesz érted.
Te is élhetetlen vagy? Nos, akkor nem vagy egyedül, mert sokan vagyunk, akik egy vagy több területen a mások által balfaszoknak titulált kategóriába tartozunk.
Sőt! Valójában szinte nincs is olyan ember, aki az élet valamely területén ne kerülne ebbe a kategóriába. Ha egy olyan terület sincsen, amiben "gyenge" vagy, akkor két választásod van.
Vagy a "gonoszok" csapatában játszol és te vagy Darth Vader,
vagy még nem fedezted fel saját gyengeségedet.
A balfaszság, mint elfogadott kategória valójában legtöbb esetben a tiszta lelkek mai felfogása. Főleg akkor, ha párkapcsolatban, vagy az üzleti önérdek érvényesítésben vagy gyenge. Persze ez nem ment fel semmi alól, és nem jelenti automatikusan, hogy minden balfék tiszta lélek. De nagy az esély rá. Olyan 70 %.
Mit is jelent a balfasz kategória a kapcsolatokban?
- kihasználható, gyenge, megalkuvó, konfliktuskerülő, lemondó, mást előtérbe helyező, a másik érdekeivel számoló, a gyengébb- ált. gyermeke- érdekeit első helyre helyező, gondoskodó, szeretettel teli, mást megbántani nem akaró, másokra tekintettel levő, szolgálatkész
Ha jobban belegondolsz a felsorolt tulajdonságok nagyobbik fele alapjában kellemes emberré teszi az illetőt, sőt a kapcsolatok terén kimondottan kívánatos tulajdonság. Egyike-másika pedig az élet fenntarthatóságának, fejlődésének alapfeltétele.
Mert mi vagyunk azok, akik sütit sütnek a gyerekeikkel ahelyett, hogy a főnöknek írnánk meg azt a nagyon fontos jelentést - végül is ott az éjszaka...
Mi vagyunk, akik megengedjük a gyereknek, hogy kutyája legyen, majd éjjel mi visszük le szerencsétlen állatot, mert sajnáljuk felkelteni a gyereket.
Mi tanulunk karunkon a gyerekkel, ha kell, mert "apa fáradt".
Mi ülünk fél éjjel a beteg gyerek mellett, majd megyünk ugyanúgy dolgozni másnap reggel.
Mi rohangálunk vele az edzésekre, balettórákra, leszünk bármikor hívható anyataxi, vagy fodrász, lelki segítő vagy éppen jelmeztervező és varrónő.
Akkor mi az oka, hogy az ilyen, alapból a kapcsolatok megtartásáért élő emberek nagy része boldogtalan és kihasználó, őt elgyengítő helyzetben él?
A választ a tudati fejlődés és a különbözőség adja. Valószínűleg ezen tudatszinten élők sokkal - pár száz évvel- fejlettebb tudati állapotban léteznek, mint azok, akik őket kihasználják. Egyetlen dologban maradtak le, az pedig az, hogy képesek legyenek megvédeni önmagukat az alacsony tudatokkal szemben.
Ennek oka pedig az evolúciót figyelembe véve csupán egyetlen lehet, ahonnan érkeztek, ott erre a tulajdonságra nincsen szükség, mert a társadalom egységesen ezen a magasabb tudati állapoton létezik.
Ahol nincsen erőszak, nincsenek rablók és nincsenek kihasználó köcsögök. Ahol a szeretet dominál, és csupán azon lehet "versengeni", hogy vajon ki képes nagyobb szeretetre.
Valójában az lenne a feladatunk, hogy ezt a sok fejletlen balféket felemeljük a mi tudatunkra. Igen. Pont párkapcsolatokban is a te kategóriádba tartozom. Sajnos nem csak abban... lehet, élhetetlennek számítunk itt és most, de hidd el, te jársz a jobb úton! Viszont jól teszed, ha alkalmazkodsz a "helyi szokásokhoz" és kialakítod azokat az önvédelmi mechanizmusaidat, amelyekre ebben a pár évtizedben sajnos szükséged van.
A párkapcsolati "balfaszok" egy olyan világból érkeztek, ahol az emberek legalább már ebben az egyben nem hazudnak egymásnak. Az ő világukban a kapcsolatok az őszinteségre és a másik megértésére alapulnak, és az üzletben is sokkal tisztábbak a viszonyok. Bár ebben a világban a vagyon még meghatározó, de koránt sem annyira, mint a földi jelen valóságban. Az ő világukban a léthez való jog természetes, és természetes az is, hogy ennek a világnak a fenntartásához mindenki a maga eszközeivel járul hozzá, valamint az is, hogy a jobban élők segítik a gyengébbeket. Ott a hajléktalan ismeretlen fogalom. A szegénység sem létezik a nálunk ismert formájában.
A gazdaságnak nem a folyamatosan kikényszerített növekedés a hajtómotorja, ezért a környezetre gyakorolt negatív hatása is lényegesen kisebb. Még nem tökéletes, de már sokat javult. (Ebbe a csoportba nem tartoznak bele a kapcsolatfüggők! )
A gazdasági balfaszok egy másik kaszt mai társadalmunkban és vannak olyan országok, ahol a megítélésük is egészen más, mint az annyira bálványozott keleten- India és Nepál.
A gazdasági balfasz valójában azért képtelen keresni, mert folyamatosan a mások jólétével van elfoglalva. Üzlettársait képtelen kijátszani, ő az, aki mindig mindent becsületesen kifizet és önzetlenül segít a versenytársainak is. Mert tudja, hogy visszakapja. Persze abban a világban, amiből ő ide született.
Itt meg csak néz, hogy mi is folyik. Valójában a mai üzleti világ semmivel nem különb a pár száz évvel ez előtti amerikai bankrablók, és tolvajok világánál, csak most öltönyben járnak és barátságosan kezet fognak veled az üzletkötés előtt. Mostani világunk ugyanis az öltönyös gazemberek világa. Ha kell kormányokat buktatnak meg, vagy gátlástalanul öletnek meg embereket, egyszerűen a hatalomért. Valójában ez egy igen fejletlen és alamuszi gondolkodás és viselkedési mód. Ezek az emberek valahol a dinoszauruszok szintjén élnek, és semmiféle kapcsolatuk nincsen az élettel, a teremtéssel. Az élet ugyanis nem dolgozik az élet ellen.
Ha ebbe a kategóriába tartozol, akkor valószínűleg a kapcsolataidban is gyakran kihasználnak, és nagy valószínűséggel a legfelső világok egyikéből való vagy, ahol a gazdasági növekedés már nem cél. Az élet egyetlen célja ebben a világban az összhang, a harmónia. Harmónia egymással és a földdel. Nincs kizsákmányolás, nincsen hazugság és nincsen kényszer sem.
Ki az a hülye, aki ebből az édenkertből ide visszakívánkozik?
Nos, a megoldás, mint mindig, most is egyszerű. A léleknek kell a kihívás. Ide járnak játszani! Csak elfelejtik, hogy elfelejtik! Aztán túl komolyan veszik a játékot. Így elmarad a lemaradt lelkek fejlesztése, hiszen ezen alsó világbeli lelkek sem emlékezhetnek arra, hogy valójában miért is vannak itt. Bár egyre többen emlékszünk, vagy fedezzük fel újra ezeket az összefüggéseket, nagyon sok tanítónak érkező lélek már megfertőződik az alacsony gondolkodási módokkal és így haszontalanná válik a tanítása. Mert önzővé és kioktatóvá válnak a tanítványokkal szemben. Azok meg elhiszik, hogy ennek így kell lennie.
Szóval, ha eddig hibáztattak és mindennek elmondtak, hogy te milyen konfliktuskerülő vagy és mennyire kiszolgálsz másokat, akkor emeld fel a fejed, mert valószínűleg többet érsz, mint mások. Persze mindez nem mentesít a tanulás/alkalmazkodás alól.