Találkoztál már trollokkal?
Trollok, mogorvák és menekülők... meg pár fanatikus világmegváltó - köztük én is - maradt ebből a nemzetből. Persze vannak még a szerencselovagok, meg a bőszen vagyonba temetkezők, de nem biztos, hogy őket is a nemzethez akarom sorolni. Miért lett ilyen ez a nép? - kérdezte tőlem ma egy ismerősöm. A válasz pokoli egyszerű. Mielőtt belemélyednénk, gondold meg, milyen lesz az az ember, akit évtizedekig hülyítenek?
Mindig csak ígérgetnek neki, de soha nem kapja meg, amire vágyik?
A gengszterváltáskor mire is vágytunk?
Persze. Szabadságra.
Nos legyünk reálisak. Pont leszartuk a szabadságot. Jól akartunk élni. Sokan ezt nevezik szabadságnak, pedig ez még véletlenül sem az. 1990 körül a legtöbb ember semmi mást nem akart, mint utazni, és olyan szinten élni, mint az osztrákok. Meg is született a Gorenje kultusz. Egy hűtő lett a "szabadság" szimbóluma, jelképe annak, hogy lám, már mi is akkor vásárolunk, amikor akarunk. Infúzióra kötött nagymamával a hátsó ülésen. A szabadság szép szlogen volt, jól hangzott kifelé, de gazdagságra vágyott minden ember. Biztos anyagi jólétre és mindarra, amit tőlünk nyugatra megtapasztalt. De nem kaptunk mást, csak meséket és ígéreteket, amiket eddig senki nem váltott valóra. Azt ugyanis senki nem mondta meg nekünk, hogy a jólét nem felülről vezérelt folyamat. Ezért aztán mindig - a mai napig is-, kormányokra várnak az emberek, hogy majd ők megoldják.
A szocializmusban ugyanis nem tanulták meg, hogy minden kormány azt teszi meg, amit a nép megkövetel tőle. Ha a nép mindenbe belenyugszik és csak vár arra, hogy majd felülről megoldják a boldogságát, az a nép semmit nem fog kapni. A hatalom ugyanis elveszi az emberek eszét. Elhiteti velük, hogy bármit megtehetnek és meg is tesznek. De semmi olyat nem tesznek, ami nem az ő javukat szolgálja. A hatalom már csak ilyen, ha alacsony tudatú lények kezébe kerül.
Akkor mi van a minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel, dumával?
Ez pontosan ül. Egy mindent megengedő népnek ennyi jár. Hiszen megelégszik a morzsákkal is, miközben egy szűk réteg naponta habzsolja a javakat. És mint látjuk, ennek a rétegnek semmi nem elég! Minden csoport olyan erős, mint a leggyengébb tagja. Ebben a csoportban pedig a legerősebbeknek is alig van önbizalma. Van helyette önsajnálat, és önimádat, rosszul felmért kompetencia és a kívánatosnál jóval kevesebb tudás. Mert mára sikk lett széles körben primitívnek lenni. Mert a neten minden ott van.
Az is, aminek a fejekben kellene lennie ahhoz, hogy jó döntéseket tudjunk hozni.