Tahóságból jeles

2017.07.15

Mit várok a többi embertől, ha még a saját lányomnak sincsen annyi esze, hogy nem lépünk a friss betonra? Miközben természetesen imádom a gyerekeimet, azt az érzést minden anya ismeri,amikor az mádott csemetéjét- bármennyi idős is- legszívesebben agyonütné. Miközben ott álltak a hátsó kapu előtt, megkérdezi tőlem, hogy akkor hogy is jöjjenek be, repüljenek? Repülj csezd meg! Ott állsz a kapu előtt és azt kérdezed, hogy gyere be???!!! Mert csak a személyi bejárón lehet bejönni, ugye? Atya ég! Az unokám meg pont olyan kis hülyegyerek, mint a nagyátlag, mert simán átbújt a szalagon. Persze kisfiam! Azért van ott leválasztva, hogy neked legyen min átbújnod! Édes Istenem! Hogy lettek ezek ekkora barmok??!! Mintha semmi nevelést nem kaptak volna!

Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap megjelentek a szakik, hogy megcsinálják a járdát az utcánkban. Mivel anno a város baszta el az alig pár hónapja nagyon sok pénzért megcsináltatott járdánkat, megkértem az urakat, hogy hozzák helyre. Ki is betonozták, amin az első arra járó hadibarom végig is tolta a biciklijét, mire kihoztam a szalagot a házból. Majd egy másik észlény letépte a szalagot és letaposta a friss betonlépcső szélét. Mert ugye neki joga van arra menni, mert közterület. Utána meg ugat, hogy törött a járda.

Esküszöm, ahhoz, hogy normális embereket kapjunk, először végig kellene verni őket, mint a barmokat, mert úgy látom, másból ez a bagázs már nem ért. A szabadság nem azt jelenti, hogy jogod van mindent elbarmolni, amit más megcsinált, mert neked jogod van arra menni, hanem azt, hogy tiszteled más munkáját és megbecsülöd, mert tisztában vagy vele, hogy azt te magad is használni akarod. Miközben nem fizetsz érte. Csak használod.

De ha ezt nem érted, akkor had magyarázzam el képletesebben. Ha te sok pénzért lebetonoztatod az utcafronton a járdát, hogy ne a sárban kelljen taposni, amit a legnagyobb részben nem is te használsz, hiszen te csak azon az egy méteren közlekedsz, ami a kapu és a garázslejárat között van, akkor joggal leüvöltöd azt a marhát, aki leszarva a friss munkát, végigcaplat a még puha betonon, otthagyva az összes lábnyomát. Hiszen a járda nagy részét nem magadnak csinálod, hanem az utca többi lakójának, akik arra járnak.

Neked csak a megnyugtató látvány maradna- ha nem taposná össze a sok agyatlan kecske-, hogy milyen szépen rendbe raktad a környezetedet.

Mára a szabadságot és a bunkóságot simán összekeverik. Mindenkinek "joga" van, miközben elfelejtenek egy nagy és örök igazságot: joga annak van, aki teljesíti a kötelességeit. Minden más esetben elveszíted a jogaidat, mert a jogok feltétele az elvégzett kötelesség.

Arról nem is beszélve, hogy a jogaid ott végződnek, ahol sértik mások és a közösség érdekeit. Amíg ezt nem tanuljuk meg és nem GYAKOROLJUK, addig legfeljebb csak álmodozhatunk egy jobb világról. 

De miért is olyan fontos ez a fajta viselkedés?

Aki nem becsüli más munkáját, az a magáét sem. Ha nem becsülöd meg a munkád, akkor miért is várod el, hogy megfizessenek? A fél ország folyamatosan azt mutatja, hogy a munka szar, kit érdekel és nem ér semmit. Utána meg nyafognak, hogy keveset kapnak érte. De drága barátom! Te magad mondod, mutatod a főnöködnek, hogy szerinted szar a munka, amit végrel! Szarért meg miért is fizessenek meg? 

Amikor tehát beletrappolsz a friss betonba, összekoszolod, firkálod a frissen színezett ház falát, ellopod a park virágait, keresztülgázolsz a füvön- mert arra rövidebb-,  vagy egyéb módon semmibe veszed mások munkáját, a magadéról beszélsz. Arról, ahogyan a munkához hozzáállsz, ahogyan elvégzed, amennyire becsülöd. Szar munkáért meg mindenhol szar fizetés jár. Külföldön meg kirúgás. Vagy mit gondolsz, mennyi ideig tűri meg a pocsék munkát végzőt a német vagy angol munkaadó? Nem tudod? Elárulom neked: egyetlen napig sem. Olyan hamar kerül lapátra, hogy mire tiltakozhatna, már ki is rúgták. 

Több fizetést akarsz? Dolgozz jobban! Becsüld meg a munkádat, mert ami most nálunk megy, az mindennek a teteje. Persze, vannak idióta vezetők- de az csak rajtatok múlik, hogy eltűnjenek a színről. Bár a régi mondás szerint, amíg lószar van, veréb is van....

© 2016 Nyári Beatrix Minden jog fenntartva. Anyaoldal: www.lelektrening.com
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el