Tahók és tahográfok
Mekkora tahó! - ordít méltatlankodva az alig harmincas pasi a kamionosra, mert az nem hagyja, hogy elhúzzon a sor mellett, amiben a többség már vagy fél órája szív.
Nekem jogaim vannak!- kiabál a takarító és jó kevés munkát felkiáltással kirobog az irodából.
Kell a kutya!- beszélik meg az állatvédőkkel és a nő várja, hát vigyük, mit számít, hogy mindenszentek van és háromszáz kilométer az út csak oda...ahol aztán a gazda még sem várja. Mert meggondolta magát.
Szabályok vannak! Nekem jogom van! Én is jól akarok élni! Nekem is jár a gazdagság!
Zúg a fejem...
Tényleg ekkora gyökerek lettek az emberek?
Csendben megemlítem a fennhangon kiabálónak, majd karácsonykor, december 24-én délben, betolom a kocsimat az Auchanban a pénztársorba, ahol már fél órája várakozol, hiszen ott is van párhuzamos közlekedés, nincsen "forgalom elől elzárt terület" a kasszasorok mellett...de nem érti. Nem érti, hogy a közlekedésben hiába van két sáv, ha csak egy megy tovább, és ő tolakszik, akkor a mögötte lévők szívnak, pedig nekik is joguk van...
Ahogyan nem érti a takarító sem, hogy a jó kevés munkáért jó kevés a bér is, ami amúgy sem sok.
És ahogy nem érti a nő sem, hogy miért lesz undorító sokak előtt, amiért nem szól, hogy mégse hozzák szegény kutyát el, mert nem akar felelősséget vállalni még egy életért, amikor a sajátjáért sem képes...
Zúg a fejem...
Valami elromlott menet közben, és nem biztos, hogy az én fejemben.
Tényleg ennyi a gyökér?
Vagy csak másolnak? Másolják azt a világot, ahová vágynak tartozni, de sosem jutnak el, mert senki nem mondta meg nekik, hogy bevették...
Elhitték, hogy akkor lesznek jobbak, ha jobb az autó a seggük alatt, amire még hét évig fizetnek- és ami a végén annyiba kerül, amiből még egy autót tudnának venni.
Elhitték, hogy azt nevezik önismeretnek, ha elképzelt magasságba emelik a semmit.
Azt a semmit, amiről elhiszik, hogy ők maguk, pedig csak egy képzet, egy vetített kép a falon...
És már indul is az árnyékboksz...
U.i: Csak csóválom a fejem... Biztosan én vagyok rosszul összerakva, de hogy őszinte legyek, szerintem mások felejtettek el valamit. Valamit, amit jó érzésnek, erkölcsnek neveznek. A szabályalkotók nem tudnak mit kezdeni bizonyos helyzetekkel. Ilyenkor jön a sablon.
A baj az, hogy már az emberek is sablonokban gondolkodnak és ezekben a sablonokban felülírja a józan észt az ember által alkotott törvény. Főleg, ha a törvény a huhogóknak kedvez...
Az is érdekes, hogy a fenti írásom a facén milyen reakciókat váltott ki...Érdekes, hogy senki nem ugrott a munkáját hanyagul végző takarító példájára, de a kamionosra igen.
Akkor nézzük ezt a szitut:
Az alap a fehérvári Auchan körforgóban kialakuló állandó dugók. Kamionok végeláthatatlan sorban, a belső sávban meg autók, akik a semmiből feltűnve igyekszenek a kamionok elé befurakodni. Félreértés ne essen, UGYANABBÓL AZ IRÁNYBÓL ÉRKEZNEK. De, meglátva a sort, rágyorsít és sutty, bevág legelöl. Mert ugye a párhuzamos közlekedés megengedi. És még a pofája is nagy, holott a kamionos már BENT ARASZOLT A SORBAN, AMIKOR A GYÖKÉR REGGEL BESZÁLLT A KOCSIJÁBA.
A szabályok nem írják felül az erkölcsöt!
Persze vannak extrém esetek. A bajok ott kezdődnek, hogy mindig vannak szar alakok, akiknek a lehetőség csak egy esély a másik átbaszására. Mert lehetne pl. egy megegyezés, hogy amikor a körforgó előtti utolsó lehajtóig elér a sor, akkor elkezdjük feltölteni a belső sávot. Ez sem tökéletes megoldás, de mindenesetre jobb, mint az, hogy ha 4 kamion bent áll a sorban, akkor az autós beelőz és pofátlanul bevág a nehezen mozgó nagy járművek közé, elé.
A baj ott van, hogy a többség nem is érti, miért tahó, amikor ezt csinálja...