Szülő kínzó csemetèk

Vajon meddig él még az a baromság, miszerint ártó szülők mérgezik a normális gyerekeik életét?

Nincsen olyan, hogy ártó szülő! 

Ártó személy van, és abból szülő és gyerek egyaránt bőséggel előfordul. Azért léteznek, hogy mindazok, akik érzelmileg túlságosan befolyásolhatóak-, mint ahogyan én is-, végre odacsapjanak és elküldjék őket a büdös fenébe!

Ártó személyiségnek bizony születni kell!

Ha ismered a leszületésekkel kapcsolatos elképzeléseket, akkor bizonyára képben vagy, így tudod, hogy a lelkek különböző tudati szinttel érkeznek, sokak szerint különböző dimenziókból. Az egyik ilyen dimenziót nevezzük pokolnak. 

Innen kötelező a leszületés. Így ne csodálkozz, amikor a tök normális szomszédodnak egy igazi kis pokolfajzat a gyereke, már egészen kicsinek is. A gyerekek ugyanis bár emberként végigélik a testi és lelki/értelmi fejlődést, egy adott tudati és erkölcsi rendszerrel érkeznek, amin a szülőknek és a környezetnek vagy sikerül módosítani vagy nem. Ma, amikor a fiatalok körében a közösség és a média sokkal nagyobb erővel hat, mint a szülői minta, óvatosan célszerű a nevelésről és annak következményeiről beszélni. A szülői minta elsősorban a tudat alatti folyamatokban jelenik meg, és sajnos a későbbi betegségekben, mint következmény, a média és a kortársak mintája pedig már a kiskamaszok viselkedésében is jelen van. A szülő kezdetben isten, majd egyre korábbi életkorokban ellenség, hiszen tilt, nevel- nevelne, ha merne, vagy ha hagynák. A mai huszasok sok esetben istennek hiszik magukat, a szülőket meg őskori leletnek, vagyis az esetek döntő többségében ártó gyerekről és nem ártó szülőről beszélünk. Persze belőlük majd szülők lesznek...

Ma a legtöbb esetben nem a szülő nem szereti a gyerekét, hanem a gyerek olyan minősíthetetlenül bunkó, hogy nincsen mit szeretni rajta. Persze lehet mondani, hogy a szeretet neki is jár, de miért is várunk el többet másoktól, mint amit mi magunk adni akarunk? Ezekben az esetekben a legjobb a távolság. Mert a bunkó gyerek sokkal hamarabb ér el látványos egészségromlást a szülőknél, mint fordítva.

Az életkor pedig csúszik lefelé, hiszen nem egyszer láttam olyan három, négy éves kisgyereket, aki hiszti közben lilára rugdalta az anyukája bokáját.

A legutóbb egy óvoda mellett egy anyuka mesélt a fiának, hogy milyen csodás napja lesz majd az oviban. Játszhat a többiekkel, mesét hallgathatnak, és mire felkel, már jön is érte.

Miközben húzta fel a gyerek cipőjét, a kisfiú olyat rúgott az anyja mellébe a másik lábával, hogy a nő sírva terült el a kocsi mellett.

Persze kiakadt és lecseszte a gyereket, amin rögtön felháborodott egy arra járó nénike. Alig tíz évvel ezelőtt a kiskölyök olyan pofont kapott volna visszakézből, hogy csak úgy nyekken, de a modern nevelési elvek mellett ez már nem megengedett- pedig ebben az esetben elképzelhető, hogy hasznos lett volna... Bár igaz, hogy az agresszió nem vezet sehová, azonban vannak helyzetek, amikor egy demonstráció nem árt.

Hiszen nem egyszer ilyen módon demostrálja egy adott közösség- NATO, USA stb.- a nem tetszését egy adott dologban.

Ha az agresszió nem vezet sehová, akkor miért is harcolnak, háborúznak a felnőttek katonának, meg békefenntartónak álcázva?

Vagy a kettős nevelés és erkölcsi értékrend csak akkor bűn, ha a családon belül tapasztalható? Nagytételben megengedett?

Persze rögtön ment a kritika, hogy de végül is a szülő feladata nevelni a gyereket, és megfelelő határokat húzni, de ha ezt nyilvánosan megteszi, a legtöbb esetben kész a közösségi morgás, hogy miként is viselkedik és különben is mit képzel. Szóval jelenleg úgy tűnik, bármit is teszel szülőként, ha csak nem vagy akkora mázlista, hogy egy angyal a gyereked, te leszel a rossz, ha a fejed tetejére állsz, akkor is.

És persze a szegény gyereked sajnálja majd mindenki, amire igen sok kis ördög rá is játszik.

Ahogyan pl. Karesz is, aki rendszeresen mesélte az iskolában, hogy ő milyen szerencsétlen, - ahányszor csak az igazgatóiba hívatták, mert eltört, betört vagy megvert valakit. Persze soha nem ő volt a hibás, és egészen addig ment a drága gyermek, hogy megvádolta a szüleit, hogy rendszeresen bántalmazzák őt. A szülők szerencséjére az igazgatónak volt annyi esze, hogy nem rohant azonnal a rendőrségre, hanem megfigyelte a szülőket. Így gyorsan kiderült, hogy a gyerek gátlástalanul hazudik. A tanulmányi eredménye is gyalázatos volt, miközben a testvére kitűnő tanuló volt. A szülők elkövették azt a hülyeséget, hogy mindent meg akartak nekik adni - a százezer forintos játékok, meg amire csak ránézett. Így mire a srác betöltötte a tízet, profi kis zsaroló lett, aki bárkit képes volt megzsarolni és kihasználni.

Számtalan esetben láttam, hogy egy családon belül az egyik gyerek egy igazi kis átok, míg a testvéreivel semmi probléma nem volt.

Az igen érdekes feltételezés, hogy a szülők pont az ő esetében nem tudtak nevelni, miközben a többi gyerekkel semmi baj nincsen.

Lehet kitalálni rá különböző magyarázatokat - középső gyerek szindrómától, a meg nem értett kis zseniig-, a valóság azonban sokkal prózaibb. Ahány ember, annyi tudatszint és egy szent sem tud pár év alatt ezen változtatni. Az imádnivaló édes babából egy minta anya mellett is lehet tömeggyilkos, csak nem a szőkékre fog bukni, hanem elmegy katonának, és ott éli ki a maga tudatszintjének megfelelő viselkedést.

De valljuk be, valójában csak a társadalmi megítélése különböző a két dolognak, a lényeg ugyanaz.

Ha megnézzük a statisztikákat, a gyilkosságokat szinte minden esetben ismerősi körben kell keresni, és bőséggel van rá példa, amikor az a drága gyermek fordul a szülő ellen.

Amikor Debra mosogatás közben megkérdezte a fiát, hogy mégis mikor szándékozik kifizetni az okozott károkat vagy elköltözni, hiszen ultimátumot kapott a viselkedésük miatt, a gyerek felháborodva vonta kérdőre az anyját, hogy mit képzel, ő addig marad a lakásban, amíg akar, hiszen azt az apja fizeti. Csupán a lényeg maradt le, hogy az anyjának fizeti, a házassági bontóper megállapodásaként és nem a fiának. A nő már pattanásig feszült volt, hiszen egy éve takarított két felnőtt, meg a halom kutyájuk után.

A fia még odavetette:

• Különben is itthon vagy, ráérsz... mi meg reggeltől estig dolgozunk.

A nőnek eldurrant az agya, és a vizes üveg, amit éppen mosogatott csattant a falon. Kirepült a vizes kezéből, pedig már percek óta próbálta elmosogatni.

A srác bekapcsolt és megfenyegette az anyját, hogy kihívja a rendőrséget, amiért hozzávágta az üveget. Olyan pofátlanul szájalt és fenyegette az anyját, hogy még annak is kinyílt a bicska a zsebében, aki az utcáról hallotta. Nem ez volt az első eset, amikor az anyja ellen fordult, de a nő mindig megbocsájtott neki.

Ez idáig.

A kölyök pofátlansága nem új keletű volt. Több közösségből is kiutálták már, egyik iskolájában az osztálytársai annyira elverték, hogy kórházba került, de nem tanult semmiből.

A sport közösségben több edző kifejtette már, hogy pár nyaklevessel talán helyre lehetne billenteni az agyát, de ilyenkor inkább edzőt és helyszínt cserélt a gyerek, így lassan a városuk melletti összes lehetőséget végigpróbálták már. 

Az anyja talán most volt rá először igazán dühös.

• Igen, fiam, itthon vagyok és dolgoznék, de nem tudok, mert utánatok, meg a kutyáitok után takarítok, és már a barátaim sem hívom ide, mert nem lehet egy ép mondatot végigmondani a neveletlen kutyák miatt. Arról nem is beszélve, hogy a szőnyegem már kuka, mivel a drága jószágaitok folyamatosan ráhánytak vagy rátojtak, amit ti nem mostatok ki. Az edényekbe belepenészesedett kajátokról már nem is beszélve.
• Mi takarítunk utánad is!- vágta oda a gyerek- A múltkor is amikor elmentél egy napig mosogattunk!

Az anya hápogni kezdett ekkora pofátlanság hallatán. Összesen háromszor tette ki a lábát az egy év alatt, vagyis ez egy év alatt három takarítást jelentett. Szegények, bele ne szakadjanak!

Persze azonnal kész a pszichológus válasza, hogy mert az anya rosszul jelölte ki a határait és nem volt kellőképpen határozott a fiával, de ha meg határozott, akkor meg agresszív, hiszen egy ilyen gyerekkel szemben normális kommunikációval lehetetlen valódi eredményt elérni.

Ártó szülők? Gondolkodj el egy kicsit, hogy ez csak egy kiemelés. Ártó lelkek vannak köztünk és mielőtt ítélkezel, gondold végig, hogy semmi biztosítékod nincsen arról, hogy a következő nem a te családodban bukkan majd fel.