Szeretetmorzsák

Év vége felé el szoktam gondolkodni az elmúlt hónapokon. Ma reggel azonban valamiért egy réges régi karácsony jutott az eszembe.

Több, mint tíz év is elmúlt már azóta a karácsony este óta, de valamiért most mégis tőrként fúródik a lelkembe az az este. 

Már nem is emlékszem, ki mit kapott és kitől, csak egyetlen ajándékra tudok gondolni és próbálom befelé nyelni a könnyeim, hogy lássam a klaviatúrán a betűket. Mert úgy érzem, megszakad a szívem.

Marci fiam esetlenül nyomott a kezembe egy cetlit, hogy ő csak ezt tudja adni nekem. Rápillantottam a cetlire, egy honlapcím meg a hozzávaló belépési kódok voltak rajta. 

Gépiesen rámosolyogtam a fiamra, adtam neki egy puszit és megnyugtattam, hogy ez egy nagyon kedves ajándék tőle és letettem a cetlit az asztalra. A kisfiam leült a géphez és bepötyögte az adatokat. Egy csupaszív gyerek által készített honlap nyílt meg, amit azóta sem láttam.

Még tanultuk az internet világát, a saját céges honlapunk is csak mint "legyen valami, mert most ezt csinálja mindenki" szinten létezett, de magunk sem értettük, hogy minek is kell ez nekünk. Hogy minek is kell egy honlap NEKEM, azt meg elgondolni sem tudtam.

Hogy a fiam mennyit dolgozhatott vele, azt elképzelni sem tudtam, egészen addig, amíg a saját honlapjaimon el nem kezdtem dolgozni, vagy hét évvel később, sokkal kezelhetőbb technikával.

Csak egy jó fél év múlva jutott eszembe, hogy meg kellene néznem komolyabban, mit is csinált a gyerek. 

Szerencsére a fiamnál is ott voltak a kódok. Addigra "jótét lelkek" persze teljesen széttrollkodták az egész honlapot, a sok feltöltött képpel, gyermeki szeretettel megírt szövegekkel együtt. 

Rá sem lehetett ismerni a munkájára.

Egyikünknek sem volt kedve rendbe tenni a meggyalázott ajándékot. 

Én rohantam tovább, dolgoztam, rohangáltam a négy gyerek után, a cég dolgait intéztem, tanultam és tanítottam és egészen ma reggelig eszembe sem jutott az a honlap, amit a fiam olyan nagy szeretettel készített és amire én annyira nem figyeltem oda. 

Pedig egy nagyon komoly intő jel volt.

Vigyázzatok a szeretet szülte ajándékokra, mert mindaz, ami szem előtt van, csak akkor a tiéd, ha ápolod. Nem csak az a tolvaj, aki végérvényesen elviszi, ami a tiéd, de a legnagyobb gazemberek otthagyják a szemed előtt a tönkre tett, használhatatlanná vált értékeid, hogy minden pillanatban emlékeztessenek arra, hogy rossz gazdája vagy értékeidnek. 

Amikor nem becsülöd a szeretettel készült, pénzben nem kifejezhető ajándékokat, értékeidet, azokat sem, amiket az Istentől, az Univerzumtól vagy a genetikától - nevezd hited szerint- kaptál, akkor ne csodálkozz, ha kifosztanak, kihasználnak. 

Gondold csak végig, mennyi kincsed szórtad eddig szét úgy, hogy észre sem vetted!

Végül is mi hoztuk létre a saját kifosztásunkra a mai világot. Az elfelejtett, nem megbecsült aprónak tűnő ajándékok szétszórásával.

Ma, évekkel később, nagyon szeretném visszakapni azt az első honlapot. 

Jó volna látni, milyennek képzelte akkor a kisfiam azt, hogy miként dolgozom. Ha most kicsi a gyereked, gondosan tedd el az apró ajándékokat, mert pár év alatt rá fogsz jönni, hogy ezek a legnagyobb értékeid.