"Két szelet kenyér közt a semmi" varázsa.
Barbi lehuppant a fotelba, keresztbe dobta a lábát és
nyafogva megszólalt:
- Sehol egy normális munkahely!
Én igazán nem értem, mindenhol azt olvasom, hogy kevés a munkaerő és mindenki kap munkát, én meg hónapok óta nem találok egy normálisat sem. Most menjek el szalagra annyi pénzért, amennyiből az albimat sem tudom kifizetni? A tartalékom meg már lassan nulla!
Asszem kimegyek angolba melózni. Kit érdekel, hogy vacak a meló, ha jól megfizetik!
A monológba belefáradva hátracsapta magát a fotelban és idegesen lóbálta a lábát.
Mit is láttam pár napja a neten? Külföldieket kérdeztek meg Pest belvárosában, hogy szerintük mennyi lehet ma a magyar átlagfizetés havonta. Amikor az egyik srác nagyjából egymillióra tippelt majdnem hanyatt vágtam magam a röhögéstől. Persze mit is gondolhatott volna szerencsétlen csávókám a Váci utca közepén, ahol a legolcsóbb cipő is 50 000- nél kezdődik...Gondolta itt is a magyarok vásárolnak.
Meg ugye nálunk dübörög a gazdaság...
Közben 79 Ft egy zlotyi, amiért pár éve még "csak" 34Ft-ot kértek, de többen emlékszünk még arra is, amikor a zlotyi szart sem ért. A lejről nem is beszélve, ami veri lassan a 70 Ft-ot. Ha jól körülnézek, a volt keleti blokkban nem is tudnék hirtelen olyan országot mondani, akiknek a pénze kevesebbet ér, mint a miénk. Maradva a logikánál, ha a mi pénzünk ilyen vacak, akkor csiliókat kellene keresnünk, hiszen az árak már bőven nyugatiak. De ha jól belegondolok még egy szlovák segédmunkás is keres annyit- vagy többet- mint egy magyar egyetemi tanár.
Mit csináltak jobban ők a rendszerváltáskor és azóta, mint mi?
A politikához nem értek- de hogy ügyesebben tárgyaltak a vezetőik az tuti.
Ami viszont feltűnő, hogy ezekben az országokban sokkal magasabb az egyének önbecsülése és sokkal jobb a nemzeti öntudat is, mint nálunk.
A régi igazság itt is bejön, annyit keresel, amennyire becsülöd önmagadat. A tök mindegy mit fizettek, csak csináljatok nálunk munkahelyeket politika egy baromság, de még mindig ragaszkodik nálunk hozzá minden vezetés.
Közben megtanultunk álmodozni, vizualizálni, így aztán bőszen eszik a két szelet kenyér közt a semmit, bár nekem eddig pl. még nem sikerült jóllaknom a szendvicsbe képzelt körözöttel, bárhogyan is erőlködtem. Érdekes módon még egyszer sem hallottam csendben elsunnyogni senkit, ha a boltban a szendvicséből hiányzott a belevaló, míg az életben ezt napi szinten benyeljük.
A külső mindig azt mutatja meg, ami belül zajlik. Vagyis a megbecsülés hiánya a fizetésedben jelenik meg. Ha pedig a fizu alacsony, akkor marad a két kenyér közé odaképzelt szalámi...
Miért is mennek/mentek ki olyan sokan? Talán kevesellték a vetített képeket és valóságot akartak?
Neked mi a véleményed?