Mit kezdjünk egy dühös emberrel?
Próbáltál már valaha értelmesen beszélni egy dühös emberrel?
Nem lehet vele.
Miközben dühös- általában hangos is, bár ma egyre több a csendes dühöngő -, arra vágyik, hogy mindenki meghallgassa. Ám minél dühösebb, annál jobban taszítja magától a többieket. És már nem csak az eredeti dolog miatt dühös, hanem azért is, mert senki nem hallgatja meg.
És minél dühösebb, annál jobban eltávolodnak tőle a többiek.
Aztán páran csatlakoznak, akik szintén rombolni akarnak és dühösek. Szerinted mennyi az esély, hogy egy ilyen emberekből verbuválódott társasággal értelmesen lehet beszélni?
A dühös ember nem a valóságban él. A realitástól távol, egy maga alkotta igaz-hamis világban ragadt, amiből esze ágában sincsen kilépni.
Ha kilépne, akkor két dolog történne:
- kénytelen lenne szembenézni a saját felelősségével,
- és szembesülne a másik ember szempontjaival.
De hát ő hibátlan! Ő nem vétkes az ügyben! Ő csak belesodródott, belelökték, belekerült!
Ismerős?
A dühös ember ezért soha nem mond igazat.
Nem. Nem hazudik. A hazugság mindig szándékos és megfontolt csalás. Mindig manipulatív és mindig önös érdekből történik.
A dühös ember meg van győződve arról, hogy minden szava igaz.
És van is benne igazág. Egyetlen szempontból, ami az ő szempontja. És hol van itt a másik ember?
Vagyis a dühös ember önző is.
Önző módon csak a maga igazát akarja elérni és egyetlen igazságnak felmutatni.
Aki pedig a másikat semmibe veszi, az hatalmaskodó.
Aki hatalomra tör, az soha nem barátja a bizalomnak. Elvárja saját maga felé, de ő maga nem ad bizalmat senkinek. Ahol nincsen bizalom, ott őszinteség sincsen.
Ott nincsenek őszintén megélt érzések, ahol nincsenek őszinte érzések, ott a düh sem őszinte csak elfedése egy sokkal mélyebb dolognak.
Az önmagával szembeni elégedetlenségnek és bizalmatlanságnak.
A dühös ember iszonyatosan önbizalom hiányos és olyan szeretet deficitje van, amivel már képtelen egyedül megbirkózni.
Ő az, aki végig dolgozott egy életet és soha senki nem becsülte érte - ő maga a legkevésbé önmagát.
Ő az, aki semmit nem ért el, amire vágyott - de akkor sem ismeri be, hogy mindez javarészt saját magán múlott, hiszen ő volt az, aki mindig feladta, amikor nem ment valami elsőre, ő volt az, aki félt belevágni dolgokba és ő volt az, aki még egy állami támogatást is félt megkaparintani, mert rettegett attól, hogy nem felel meg a feltételeknek. Mi lesz, ha megmérettetik és kevésnek találtatik?
Pedig már megmérettetett.
És kevésnek találtatott.
Ezért dühös most.
Antagonisztikus ellentétben van önmagával, mert a lelke mélyén tudja, hogy csak egy kicsivel több kurázsi, és most nem itt tart.
Persze, keresztbe tett mindenki, aki csak tudott, mert ilyen országban élünk. Sajnos. Olyanban, ahol a nekem se sikerült, te minek ugrálsz az irányelv. Ezért húztak el olyan sokan innen! Mert már régen a duplája lehetne minden fizetés, ha összefogásban és nem betartásban lennénk nagyok!
És akkor most sokkal kevésbé lennénk dühösek, sokkal reálisabban látnánk a világot és sokkal boldogabban élhetnénk.