Minden elveszett!

"Csak azok lesznek sikeresek, akik sikertudatosak.

Kudarcot azok vallanak, akik érdektelenségből megengedik maguknak, hogy kudarctudatosak legyenek."

A fenti két mondat Napoleon Hill könyvéből való.

Nagyjából harminc éve foglalkozom párhuzamosan egymással tudománnyal és ezoterikával. Még ma sem értik a legtöbben, hogyan férhet meg e kettő békében egymás mellett, akkor gondolhatod, hogy 30 éve még kevesebben értették.

Amikor az utam elején először találkoztam a titokkal, rengeteg volt bennem a kétség, és nem is igazán értettem.

Hinni?

Na az meg egyáltalán nem működött!

Dolgoztam, kerestünk is a volt férjemmel szépen a vállalkozásunkban. Csak az átütő siker, amikor zsigerből érzed, hogy de baromi jó vagyok, az nem akart jönni!

Aztán egyre többen fordultak hozzám, és mesélték el szóról szóra ugyanezt.

Látszólag sikeresek, látszólag jól keresnek, látszólag sokkal jobban élnek, mint a többség, csak semmi átütő.

Így aztán burn out tréningekkel teltek a napjaim, totál kiégett középvezetőkkel, kisvállalkozókkal dolgoztam.

Miközben lassan én is kiégtem.

Nagyon utáltam azt az időszakot!

Szépen lassan kicsúszott az egész életem a kezemből, mintha lemaradtam volna egy buszról, aminek az ajtajába odaszorult a sálam.

Futottam az életemért, miközben fuldokoltam!

Közben egyszerűen kifolyta pénz a kezemből!

Utánpótlás meg sehol.

Mindent elvesztettem.

A kocsim, a céget, a lakásom, a családom, a barátokat.

Ez utóbbiakat sajnáltam a legkevésbé.

Egy este busszal mentem haza. Az egyik megállóban felszállt két nő.

Egyfolytában azt magyarázták egymásnak, mennyire szar a munkájuk és mennyire utálják az egészet. Meg hogy a főnökük micsoda egy idióta. Lassan kiderült, hogy takarítóként dolgoznak egy külföldi tulajdonú cégnél.

• Jó kevés munkát neked! - búcsúzott el az egyik.

Csak csóváltam a fejem.

Valójában felháborított a két nő. Éppen veszettül sajnáltam magam, erre jön ez a két hárpia, és itt siránkoznak, ahelyett, hogy örülnének, hogy van munkájuk!

Amikor ma oly sok év után ismét elolvastam a fenti két mondatot - "Csak azok lesznek sikeresek, akik sikertudatosa. Kudarcot azok vallanak, akik érdektelenségből megengedik maguknak, hogy kudarctudatosak legyenek." - fogalmazódott meg világosan, mitől is olyan hihetetlenül agresszív mára a fél ország. És persze az is, hogy miért olyan kevés a valóban sikeres ember.

Mi is a siker? Persze , tudom: pénz, szerelem, csillogás, egészség.

Ugye te is bevetted? A siker azonban nem ez!

Ezek egy gondolkodási mód, egy folyamat EREDMÉNYEI.

Nagyon könnyű összekeverni az eredményt a folyamattal.

És ez az a csapda, amibe olyan sokan belesétálnak.

Akkor mi az, ami valóban a siker útja? Hogyan lehet felszállni egy olyan vonatra, ami sehol nem áll meg, mégis sokan simán felugranak rá?