Miért boldogtalan egy sikeres ember?
Egy híres pszichiáter New York-i rendelőjébe új beteg
érkezett. A férfi rettenetesen lehangolt volt. A doktor megvizsgálta, de
semmilyen betegséget nem tudott diagnosztizálni. A páciens elmondása szerint ez
az állapot már évek óta kínozta. A doktor híres volt hasznos megoldásairól és
most is egy váratlan ötlettel állt elő:
- Biztosan nem hallott még róla, de a városba érkezett egy nagyon jó cirkusz. Tegnap este én is megnéztem az előadást. Szerepel benne egy bohóc. Azt önnek látnia kell! Szem nem maradt szárazon az este sem, annyira nevettünk rajta! Hihetetlenül jó poénjai vannak, egy csupa szív és csupa jókedv ember! Nézze meg az előadást és egyből meg fog gyógyulni!
A beteg ránézett az orvosra majd így szólt:
- Hálásan köszönöm az elismerését. Az a bohóc ugyanis én vagyok.
Mára divatossá vált elmélet szerint elég, ha egy valamiben vagy kiemelkedő a sikerhez, és az meghozza a boldogságodat is.
Kissé módosult változatban ez úgy hangzik, hogy ne is akarj mással pluszban foglalkozni, mert csak elveszi az energiádat.
Tömegben pedig azzá vált, hogy nem kell agyon tanulnod magadat és ne gyötörd az agyad a felesleges információkkal, elég, ha szépen tudsz fütyülni- azaz elég, ha annyit tudsz, ami a munkád elvégzéséhez okvetlenül szükséges. Ez a hozzáállás aztán ki is termelte a ma "Einsteinjeit", ahogyan azt az Észbontókban láthatjuk is.
Ez a fajta gondolkodás teljesen összeférhetetlen az élethosszig tanulás modelljével. Az érdekes az, hogy a két modell egyszerre, egy időben van jelen.
Általában nevetek az összeesküvés elméleteken, de most óhatatlanul is eszembe jutott, hogy olyan ez, mint valami programozott kiválasztás. Aki a lustaságára hallgat, az maradjon buta, jó lesz segédmunkásnak minimálbérért, az a kevés, akinek füle van és meghallja a lényeget, "kiválasztódik" és tudásának, képzettségének, és szorgalmának- most egyéb "képességekkel" nem foglalkoznék -, megfelelő bért kapva, egy sokkal jobb életet és minőségében más lehetőségeket érhet el.
Szinte hallom az ellenkezőket, hogy ma egy vízvezeték szerelő maszekban jobban keres, mint egy egyetemi tanár, ami igaz is, feltéve, ha szerelőnk intelligens, megtanul tárgyalni az ügyfelekkel, megbízható, lelkiismeretes és kitartó. Vagyis többet tanul meg, mint pusztán csöveket egymáshoz erősíteni ...
Mitől is sikeres ma egy sikeres ember?
Elismert, ismert és megbecsült, gazdag, szóval látszólag mindene megvan, ami csak kellhet. Vagyis a siker nem egy egzakt dolog, hanem valami, amit közösségenként más - más mércével mérünk.
Vannak csoportok, akik egyáltalán nem tekintik Andy Vajnát sikeresnek, pedig ha csak az ismertséget, a szakmai sikereket, a vele felhalmozott vagyont nézzük, akkor ő a legsikeresebb, ugyanakkor tisztelettel tekintenek dr Papp Lajosra, akit töredéke ember ismer a világban, a vagyona meg sem közelíti Vajnáét, és a médiában sem szerepel annyit mint ő.
Vagyis a siker érzete, megélése függ a neveltetéstől is.
Azért van ott az az is, mert ha nem függene a személyiségtől, a vágyaktól, a lélektől, akkor minden gazdag ember egészséges és boldog lenne. De nem azok. Pont annyi közöttük a beteg, mint máshol.
A siker mellett, ami egy külső fény, az ember belső vágyainak megélésére is szüksége van ahhoz, hogy valóban boldognak, sikeresnek élje meg saját magát.
A pénz nem boldogít, tartja a mondás, de sokkal kényelmesebb egy Jaguárban sírni, mint egy biciklin.
És a lényeget már el is mondtuk. A siker egyik mérője a vagyon, a jólét. Azért vagy itt, hogy minden földi lehetőséget megadj magadnak, az pedig pénz nélkül nem megy.
A szegény ember nem áll erkölcsileg magasabb szinten a gazdagnál, csak kevésbé jól oldotta meg a fizikai szükségletek kielégítése című fejezetet. Persze ennek is vannak fokozatai, hiszen a kinek mennyi elég, mitől érzi magát gazdagnak kérdésre csak te tudod a választ a saját igényeid ismeretében és annak felismerésében, hogy a vágyaid valóban szükségesek-e vagy csak a környezet elvárásai, vágykeltő szlogenjei hatására jöttek létre. Ehhez pedig fejlett önismeretre van szükség, ami meg ugye tanulással jön létre...
Amikor nem a valódi vágyaidat követed, nem a valódi vágyaidat éled meg, akkor a legnagyobb siker és elismerés mellett is boldogtalan leszel. Jellemzően 40-50 éves korra jön elő ez a fajta kiégés, amit ma divatosan burn out szindrómának neveznek vezetők körében, mindenki másnál depressziónak diagnosztizálnak.
Az oka mind a kettőnek a valódi fókusz elvesztése.
A fókusz egyszerűen az, hogy tudom, mi az, amit el akarok érni az életemben. Én akarok lenni a legnagyobb számítógép gyártó, én akarok lenni a legjobb íjász, én akarok lenni a legjobb előadó, azt akarom, hogy a véleményem közösségformáló legyen, az a dolgom, hogy a legjobb autókat tervezzem meg, az a célom, hogy én legyek a legjobb munkás a szalagon, aki a legkevesebb selejttel dolgozik, én akarok lenni a legjobb gyógyszerész, akihez a vevők minden ezzel kapcsolatos kérdésükkel fordulhatnak, én akarok lenni a legjobb sofőr, vagy a legjobb tanár, aki ezt a tantárgyat tanítja...
EZ az életcélom! Ezt akarom csinálni!
És ez a valódi pályaválasztás.
A jól eltervezett és tudatos élet valójában egy jól működő céghez hasonlatos. Vannak köztük multik és vannak kis, egyszemélyes vállalkozások. Minél kisebb egy cég, annál specializáltabb, és annál rugalmasabban képes a vevő igényeit kielégíteni.
A stratégiai erősség pedig az az apró különbség, ami megkülönbözteti a vetélytársaktól.
Ahhoz azonban, hogy a kész termék a piacra is kerülhessen nem elég azt legyártani. Szükséges a piac figyelemmel kísérése, a beszerzésekkel kapcsolatos teendők elvégzése, a marketing és még egy csomó apróság, ami a siker elengedhetetlen feltétele. Mindezeket egységként és egyenként is képesnek kell lenni figyelemmel kísérni és ez maga az összpontosítás. Amikor az összes szükséges és elégséges összetevővel tisztában vagy és mindegyikre oda is figyelsz. Minden pillanatban arra fordítva a legnagyobb figyelmet, amire éppen szükséges. Valójában ez a folyamatos figyelem a módosítás és kiválasztás funkciója. Annak a képessége, hogy minden pillanatban tudod, hogy aktuálisan mire kell a legjobban odafigyelned és mire kevésbé.
Az összpontosítás egyetlen feltétele, hogy ki tudd zárni mindazt az életedből, ami nem a te dolgod, ami nem visz előbbre és ami eltántoríthatna a célodtól.
A gondolat már a görög filozófiai iskolákban is megjelent, ám ahogy Albert Einstein mondta egyszer: "Ha az emberiség történelméből bármit is meg lehet tanulni, akkor az az, hogy az emberiség semmit sem tanul a saját történelméből."