Mi vett rá arra...?

• Mi vett rá arra...?

Azt hiszem, első olvasásra nem lesz sok értelme annak, amit leírtam, mert túl sok benne az utalás, a metafora... Szóval csak akkor állj neki, ha filozofikus hangulatban vagy...

Az elmúlt, nagyjából húsz évben közel 7000 ember fordult meg valamilyen formában és minőségben a rendelőnkben. Ez az az "embermennyiség" akikkel személyesen találkoztam és hosszabb-rövidebb ideig közösen dolgoztunk egy olyan megoldáson, ami az ő életüket nagyban befolyásolta, megváltoztatta.

Hatalmas szám...de csak tegnap kérdezte meg egy kliensem, hogy tulajdonképpen engem mi vett rá, hogy mások életével, egészségével foglalkozzak?

Az utolsó találkozásunk volt. Ezt mind a ketten tudtuk. Nincsen már szüksége arra, hogy fogjam a kezét.

Ilyenkor általában kapok pár kedves szót a klienseimtől. Nem, nem mindenki boldog, és elégedett, amikor megmondom neki, hogy többet már nem tudok neki segíteni. De a legtöbben belátják, és érzik, hogy ideje a saját lábukra állni és felelősséget vállalni a tetteikért.

De még soha senki nem kérdezte meg, hogy mi vett rá, hogy ezt tegyem?

Milyen ember az, aki mások megsegítésére adja a fejét, ahelyett hogy a saját dolgaival foglalkozna?

A legjobban az sarkallt, hogy másoknak ne kelljen évekig attól szenvednie, amitől nekem.

És talán ez az, amiért annyira könnyedén megértem, min is megy keresztül éppen az, aki velem szemben ül.

Közel húsz év után kaptam meg a kérdést, amire nem tudtam csípőből válaszolni. Mert még soha nem kérdeztem meg magamtól- leszámítva az képzéseken feltett hasonló kérdésekre adott sablonos válaszokat-, hogy miért ezt csinálom, ahelyett, hogy pl. színész lennék, vagy szakács, esetleg szakmunkás, csak hogy az sz betűnél maradjunk.

Mi vett rá arra...? A kérdés így egy konkrét eseményt feltételez.

Talán az a pillanat döntötte el, amikor ráébredtem, hogy a kívülről csillogó házasságom, valójában kalicka. Ami lehet, hogy arany, de attól még börtön. Vagy tizenöt évig éltem benne úgy, hogy mindezt pontosan tudtam. Talán azért kaptam ilyen férjet, hogy rádöbbenjek, mivel is kellene foglalkoznom tényleg komolyan.

Hogy megértsem, nem vagyunk egyformák, nem azonos az erkölcsi értékrendünk, ha úgy jobban tetszik nem vagyunk azonos tudatszinten, és ez a tarkaság lehetőség a felemelkedésre, a megértésre és az elfogadásra, valamint arra is, hogy megértsük, a fejlettebb tudatszint arra is kötelez, hogy ne hagyd magad!

A béketűrés nem lehet azonos azzal, hogy a béke nevében hagyod magad kihasználni, elnyomni, olyan valakiktől, akik fejletlenebbek, kevesebb tudással rendelkeznek. Mert ma sajnos ez megy. A csak legyen béke jegyében, a maradjunk pozitívak szellemében a jók sok esetben némák. Pedig a bölcsesség azt tanítja, hogy legyél békében, de csapd agyon azt, aki ellened tör, majd ülj vissza teljes békességben. (nyolcrétű nemes ösvény szabadon)De a tanítás megint sérült, mert csak az első felét adják át, hiszen a sok hamis tanítónak nem érdeke konfrontálódni semmilyen hatalommal.

Így értékét veszti a tudás- mint azt megtapasztaljuk heti szinten, ha nézed az észbontókat-, vagy egyszerűen csak figyelsz az utcán, vagy hallgatod a gyerekeket.

A valódi tudás fegyver. Élesebben és nagyobbat robban, mint az atombomba.

Mert változást hoz. Egyéni és társadalmi szinten. Kisöpri a haszontalant, hogy helye legyen az újnak. A valódi tudás maga a forradalom. A valódi tudással rendelkező tömeg nem tűr meg hamis tanítókat és ártó vezetőket.

A valódi tudás felemel és megvéd. A tudás értelmi és érzelmi fejlődés.

Az sem véletlen, hogy olyan hevesen védelmezik a határokat a nyugati tudomány és az ezoterikus tudás között. Ahogyan az sem, ahogyan a vallás és az ezoterika el akar határolódni, miközben a spiritualitást a vallás magának akarja.

De nem lesz az egész labda a tiéd, ha csak a pöttyöket akarod.

Az egész ember spirituális-tudományos lény. A csak egyik vagy csak másik, félember. És paradox módon soha nem lehetsz a teljes tudás birtokában. A tudomány megnyugtató, mert látszólag vannak határai. A hamis biztonság azoknak kell, akik félnek az ismeretlentől, a náluk hatalmasabbtól, mindattól, amit nem irányíthatnak, nem uralhatnak.

Az összes pszichés beteg e miatt az anakronizmus miatt szenved. Mi a valóság és mi nem? Vajon ami elképzelhető az valósággá válik?

Az összes hatalom beteg, mert maga a hatalom akarása már betegség. Félelem, ami mögött mérhetetlen bizonytalanság és önbizalomhiány van, annak a tudat alatti felismerése, hogy emberként kevés vagy.

Mi vett rá arra, hogy ezzel foglalkozzam?

Ugye érted, hogy mennyire mást jelent ez a kérdés, mint a megszokott, miért akartál orvos/tanár/ ács lenni?

A másodikra bárki tud válaszolni.

De mi a helyzet az elsővel?

Mi vett rá arra, hogy azt csináld, amivel foglalkozol? Mik a valódi, belső mozgató rugóid? 

Te tudod rá a választ?