Mi bajod van kisember?

Érdekes módon ma kétféle ember van. Az egyik totál elégedett a világgal, szerinte minden oké és soha ilyen jól menő gazdaságunk még nem volt, és boldogan számolja az egyre növekvő millióit, amit persze hatalomként él meg. A nép másik fele meg csóválja a fejét és azon csodálkozik, hogy minek is tűri el, miért is dolgozik, amikor semmi értelme nincsen. 

Mindez abban a korban, amikor elvileg, bármi elérhető, bármit megkaphatsz és bármi lehetsz. 

Egy barátom, aki persze mérnökember, valahogy úgy fogalmazott, hogy állandóan olyan érzése van, ha az életre gondol, mint amikor homok megy a fogaskerekek közé. 

Mi ez a homok, ami olyan nyekergőssé és egyoldalúvá teszi a bevétel kiadás arányokat és neked valahogy mindig több jut a kiadásból, mint azt szeretnéd? 

Elvileg mindenki mindent tud, főleg ha a lélekről, a pszichológiáról van szó.

Akkor miért nem működik?

Képzeld el a Földet, ahogy rója a köreit az űrben. A bolygó körül legalább kilenc, különféle rezgésű energiaháló van. Összességében ezt nevezzük közös tudatnak. 

A közös tudat azonban rétegekből áll, nagyjából úgy, mint a levelestészta. De talán még képletesebb úgy, mint azt a finom koktélt, amit az egyik tévécsatorna mutatott, amiben rétegekben állt az ital, egyik a másik tetején. Nem keveredtek. 

Népes kiképzőtáborunkban- a földi létben- zajlik az élet. A csel a dologban, hogy minden ember tartósan csak ahhoz a hálóhoz tud csatlakozni, amilyen a saját valós rezgésszintje vagy tudatszintje. Így hiába dumál a haverod, hogy ő milyen tudatos, amikor ötpercenként lebukik, hogy csak szövegel és valójában eszi a méreg a sikereid láttán, vagy a barátnőd, hogy ő mennyire képben van a buddhizmusról és persze gyakorolja is, miközben minden szombaton pasigyűjtést rendez a buliban. 

Az életed azt fogja tükrözni, ami valóban vagy, ahol ténylegesen tartasz, nem azt, amit el akarsz hitetni másokkal. Persze csúcsra járathatod az összes önbecsapási formát, attól a valóság még nem fog megváltozni. 

Bárki meglépheti azonban akár az összes tudatszintet, ha kellőképpen felkészült rá. És most jön a csavar:

Mindehhez a nullával egyenlő az, hogy te pozitívnak képzeled magad! 

Ahhoz, hogy valaki képes legyen fejlődni édes kevés a képzelet. Képzelheted magad bárminek, attól még nem válsz azzá!

Mondok rá egy példát:

Az egyik ismerősöm folyamatosan azzal jött, hogy minden úgy jó, ahogy van. De belül nem ezt érezte. Sikerült szegénynek mindent fordítva értelmezni, mint ahogyan azt az Univerzum üzente. Így aztán évek óta topog egyhelyben és maga sem érti, miért van ez így, de még minden alkalommal elmondja, hogy minden úgy jó, ahogy van. A megoldáshoz nem elég az akarat, ha nincsen meg mögötte a kellő mértékű tudás. És ez az, ami ma hiánycikk. 

A világmindenség rejtelmeit nem lehet megfejteni, megtanulni, megérteni és működtetni öt Csernus előadás meghallgatásával!

Mivel ma az ego az egyetlen, amit sikerült csúcsra járatni, ezért a nagy többség fel sem ismeri, hogy a legnagyobb akadály az életében az, hogy lusta tanulni. Még a saját hibáiból sem teszi, hiszen minden úgy jó, ahogy van. 

Ez az egyik fő oka annak, hogy az emberek uralkodni akarnak egymáson. Az uralkodással ugyanis energiát csapolnak le a másiktól. Ez az életenergia mező az, amit egy valóban jó prana nadis mester képes elérni és a belőle nyert energiával gyógyítani. A kitétel nem véletlen, ugyanis találkoztam már olyannal, aki egyáltalán nem ezt a mezőt csapolta meg. Mégis sikeres lehet, ha sikerül az alanya számára optimális mezőtől energiát lehoznia, ami viszont akár egy alacsony rezgés is lehet.

Az ember eredeti állapotában ehhez az életenergia mezőhöz volt bekötve, és nem volt szüksége arra, hogy hatalmi harcok árán nyerjen a másik embertől energiát. 

Ahhoz, hogy ismét ehhez a mezőhöz tudjunk kapcsolódni, a legfontosabb a tudásalapú megértés.