Mi baj van?

Mi baj van? Naponta többször kérdezzük, és a leggyakoribb válasz...semmi. A másik változat, ha a kérdezett meglátogatott pár tanfolyamot: nem vagyok én baj? Miért lenne baj? Fogalmazd meg rendesen!

Ez után a felelet után pedig garantált a mosolyszünet.

Mi baj van?

Nagyon egyszerűen az, hogy a kérdezett süket, mint az ágyú és nem beszéli a nyelvet. A kérdező pedig nem tud mit kezdeni a benne feléledő bizonytalansággal, amit a kérdezett viselkedése kiváltott.

A kérdező olyan reakciót kapott, amire nem számított,ami bántja, ami rosszul esik neki. Vagy olyat érzékel a másik részéről, amivel nem tud mit kezdeni. Akkor kérdezünk így, amikor egy adott viselkedésre teljesen más reakciót várunk.

Ha a pasid szex után kint marad a fürdőben, ahelyett, hogy visszabújna melléd az ágyba, garantáltan megkapja a "mi baj van" kérdést. Ha a gyereked az ajándékot kibontás után leteszi, az anya máris készen áll a "mi baj van"-t bevetni.

A "mi baj van" jelzi, hogy a kérdező nem várt érzéseket lát benned. Soha nem fogod ezt a kérdést komolyan hallani egy érzelmi fogyatékos szájából, mert ő semmit nem érzékel. Egy pszichopata sem igen teszi fel, mert nem érdekli, hogy mi van veled. Persze lehet mondani, hogy a kérdező a saját bizonytalanságát foglalja kérdésbe, ami igaz is. De a bizonytalanságot a te viselkedésed váltja ki, amit a másik fél nem odaillőnek érez.

A "mi baj van" kérdést bárkinek feltesszük, de csak azok esetében van érzelmi töltése, akinek a válasza valóban érdekel. A legtöbb pszichológus azonnal kész a válasszal: a kérdező érzelmileg labilis és folyamatosan megerősítést vár a másiktól. Persze lehet benne ez is, mint ahogyan az is lehet, hogy nem azért tüsszögsz két napja mert megfáztál, hanem mert influenzás vagy, de az is lehet, hogy allergiás. A sablonokkal az a baj, hogy mindenkire rá akarjuk húzni, de csak pár emberre illik igazán. Tulajdonképpen a sablon olyan megállapítás, ami senkire sem illik, de mindenkit bele lehet dugni, mint a péksüteményt a zacskóba. Ugyanazt a zacskót kapja a sajtos pogácsa, mint a mákos kifli. És csak akkor ébredsz rá, mit is rejt valójában, ha vetted a fáradtságot és kinyitottad.

Mi baj van?

Leginkább az, hogy nem figyelünk egymásra.

Hogyan csináljuk jobban? Itt adok egy tippet!