Life coaching
2. A modern pszichológia eredménytelenségére adott válasz.
Úgy öt éves házasok lehettünk, amikor egy este olvasás közben annyira remegni kezdtem, hogy a bútor "elsétált" velem a faltól. Nem fázósan reszkettem, hanem minden porcikám remegett legbelül. Először nem vettem komolyan, de vagy tíz perc után már nagyon zavaró volt. Egy órával később pedig világgá ment a szívem. A 160 körüli, terhelés nélküli pulzus a remegéssel együtt félelmetes érzés volt, így a kórház sürgősségi osztályán kötöttem ki. Heti háromszor jártam akkor edzésre, nagyjából olyan kondiban voltam, mint egy sportoló, ezért igen hülyén néztek az orvosok, hogy mi a fene bajom van. reggelre a bétablokkoló normalizálta a pulzusom, de lelkileg totálkáros voltam. Egy ismerős orvos ült le mellém és annyit mondott, hogy tudod, van az úgy, hogy az ember gyerekének elege van...
AHA.
Apósom, volt sógorom ideg-elmegyógyász, magam is tanultam pár dolgot addigra a lélekről, szóval nem kellett bemutatniuk a depressziónak, mert köszi, felismertem magamon.
Az akkoriban szokásos ambuláns eljárást kaptam - pihenj egyet- , meg egy halom nyugtatót.
Pár hét alatt rájöttem- addigra sikerült egy pánikrohamot is produkálnom-, hogy ebből így kiút nincsen.
Persze próbálj meg okos lenni három orvos mellett, akiből egy a férjed!
Akkori tudásom mellett a legjobb megoldást választottam, kerestem egy másik orvost, aki nem a rokonom és akiről tudtam, hogy bár a sógorom kollégája, nem éppen felhőtlen egymás szakmai megítélése- utálták egymást.
Talán a második ülésen jártunk, amikor rádöbbentem, hogy a házasságommal vannak baromi nagy bajok.
Sajnos naivul elhittem, hogy ezt úgy lehet orvosolni, ha az akkor még férjem is bevonjuk a terápiába. Nem nyert.
A tapasztalat viszont nagyon hasznos volt.
Pár évvel később, amikor már magam is terapeutaként dolgoztam, jöttem rá, hogy igenis létezik kivetített depresszió, amikor nem csak maga a kliens beteg, hanem az egész család az, de csak egy emberen jelenik meg a tünet. Ma már azt is tudom, hogy ez mennyire össztársadalmi probléma, de most ebbe ne menjünk bele.
Miután tanultam pszichológiát, pár jogos kérdés vetődött fel bennem. Az egyik ilyen kérdés a módszer volt, amiben gyakorlatilag bűnösöket kerestünk ahelyett, hogy a problémát oldottuk volna meg. Ez még ma is dívik, csak ma te magad vagy a bűnös vagy egy másik nézet szerint az anyukád.
AHA.
Ez nekem sehogy nem tetszett. A világ ugyanis nem fekete-fehér. Az anyám "bűne" a nagyanyámé, az övé a déd mamámé, és így tovább, végeláthatatlan sorban. Ha meg csak én vagyok a felelős, akkor minek dumál bele a dolgomba a társadalom, a törvény, az iskola, a főnököm, és még sorolhatnám.
A kölcsönhatások végtelenek, az egyén pedig vagy kinyílik, vagy elsorvad ebben a korrelációban.
A pszichológiával szemben a coaching nem keresi a lelki okokat. Egyszerűen a megoldásokra koncentrál.
Márpedig egy házassági válságban nem biztos, hogy a legjobb megoldás a terápiába belevonni harmadikként a házastársat. Ilyenkor célszerűbb külön esetként kezelni a két felet, hiszen mind a ketten máshogy láthatják a történteket. A két külön álláspont megismerése nélkül azonban közös megoldás sincsen. A gyakorlatban ez nem mindig egyszerű.
Az előnyök nyilvánvalóak. Ha van korrekt megoldásod, a szorult helyzetből ki tudsz mászni.
A megoldások azonban csak akkor működnek a kliens számára, ha lelkileg képes elfogadni és azonosulni velük.
A lelki okok ismerete nélkül az illető hamarosan ismét elköveti ugyanazt a hibát egy másik történetben, ezért olyan lényeges a lelki okok feltárása.
Azonban szemben a hagyományos pszichológia sokszor időrabló módszereivel van egy titkos fegyverem, amivel hihetetlen gyorsan lehet a fő okkal szembesíteni az illetőt.
Erről a titokról majd legközelebb...