Konfekcióban szabott élet
Az emberek arra vevők, arra buknak, aminek a befogadására és
elfogadására már felkészültek. Ezt el lehet érni úgy is, hogy rengetegszer
hallanak valamit. Ha sokszor hallják, elhiszik, még akkor is, ha a valóság
teljesen mást mond.
A lélek azonban egy lázadásra kész jószág, akit elnyomni el lehet, de becsapni egyetlen pillanatra sem. Ezért olyan sok ma az elégedetlen ember. Az elégedetlenség aztán kitermelte a maga előadóit is. Így mára rengeteg féle előadásból tudsz válogatni. Mire számíts?
Az az előadás fog tetszeni, ami azt mondja, ami a lelked legmélyén már régen megfogalmazódott és azzal a jó érzéssel kelsz fel a végén, hogy nahát, mintha a gondolataimban olvasott volna! És ezek azok az előadások, amik igazából egyetlen centire sem visznek előbbre. Csak megerősítenek. Helybenhagyják azt, amit eddig is tudtál, esetleg új összefüggésben tálalják. Azok a dolgok, amik sokkal előbbre mutatnak, csak egy szűk réteg számára lesznek érdekesek, azoknak, akik már maguk is előbbre járnak a többieknél. Így az aktuálisan legdivatosabb előadók valójában pontosan azt mondják, amit hallani akarsz.
Miért kellenek mégis ezek az előadások? Mert megépítik a tömeg számára azt a lépcsőt, amin elérik a következő szintet. Stabillá teszik az alapokat, ha így jobban tetszik. Mert az igazi úttörők nem nézik, mennyire ingatag talajon járnak, csak mennek. A tömeg azonban kitaposott utat akar. Mert fő a biztonság.
A gyógyítás, a tanítás, de a szükségletek kielégítése is sablonok alapján történik ma. Miközben nincsen két teljesen egyforma ember az egész Földön. Vagyis az így született megoldások olyanok, mint a konfekció ruházat. Bárkinek jó, de senkire sem illik pontosan.
Az egyedire átalakítható változatok sokkal drágábbak viszont sokkal eredményesebbek, és sokkal csinosabbak vagyunk benne.
Amikor a nyolcvanas években Győrbe jártam főiskolára, egy nagyon kellemes szabóságból öltöztettem a férjemet. Minden félkész volt. Minden méretben és színben. Aztán a kedves vevő alakja, méretei szerint a próba során nagyjából egy- másfél óra alatt személyre szabták. Persze nem konfekció áron dolgoztak, de valamivel olcsóbban, mint egy átlagos szabó, aki az alapoktól kezdve a kliense alakjára dolgozik.
Amikor kialakítottam a saját módszereimet, ez a minta járt a fejemben. Miként lehet a legújabb trendekkel, fejlesztési módszerekkel segíteni úgy bárkinek, hogy közben egy alapsablon mentén késztermékként lehessen kezelni az egész folyamatot? A mai tréningek mindegyike sablonként dolgozik a csoportokkal. Felmérik, milyen az átlagos teljesítmény, hol tart az adott közösség, majd az egész közösségre szabják a feladatokat. Hogy az egyes emberekkel mi történik közben, az már a konfekció kategóriába kerül, igaz kis szériás termékként.
Amit én csinálok, az még tovább finomított eljárás. Minden egyes tréningen, előadáson a keretből arrafelé szaladok ki, amerre a hallgatóság, vagy a tréning résztvevői kívánják. Az egyedi kívánságok pedig olyan természetességgel kerülnek bele kinek- kinek a legmegfelelőbben, ahogyan az illetőnek igénye van rá.
Jó esetben ezek a tréningek- legyen személyes, vagy e-learning rendszerű-, olyanokká alakulnak, mint egy tánc, amiben kölcsönösen alkalmazkodunk egymáshoz, és felváltva vezetünk. Hiszen hogyan tudná valaki az életét önállóan vezetni - ha ezt soha nem tanulta -, rögtön önállóan?
Autót vezetni is oktatóval tanulunk, pedig az jóval egyszerűbb, mint az életünket jól vezetni.
Éppen ezért ma a 98% nem tervezi és vezeti az életét, hanem egyik napról a másikra él. A tervezés legtöbbször az ad hoc szükségletek kielégítésére korlátozódik, legyen az egy autó vásárlása vagy a gyerekvállalás.
Hogy ezek kemény szavak? Persze. De igazak. Ha ugyanis nem így lenne, akkor nem éhezne ma sok százezer gyerek, és nem élne minimál szinten sok ezer család. És persze a devizahitelek bedőlése miatt sem kellene aggódnia senkinek, hiszen nem is léteznének.
AZ ÉLETBEN AZ A LEGFONTOSABB, AMIT AKKOR TANULSZ, AMIKOR MÁR MINDENT TUDSZ.
Te mit tanultál azóta, hogy elhagytad az iskolapadot?