Imádom a fiamat, csak nem tudom elviselni!

A fenti mondat szinte minden anya szájából elhangzott már, vagy legalább is titokban kimondta. Persze még mindig sokan vannak, akik ilyenkor sűrűn - érdekes elütés volt, elsőre süsü-t írtam :-) - vetik a keresztet és szörnyülködni kezdenek, hogy egy ANYA hogy mondhat ilyet!!!???

Nos, az a nagy helyzet, hogy anyaként ugyan imádjuk a gyerekeinket bármekkorák is, de emberként, attól még a falnak mehetünk tőlük.

Most úgy őszintén. A te gyerekednek soha nincsen olyan megnyilvánulása- beszólása, viselkedése-, amikor csak nézel, hogy kitől tanulta ezt a baromságot ez a kölyök?

Vagy soha nem vakartad meg a fejed, hogy nagy ég, most üssem agyon és csináljunk másikat? :-)

Akinek még kicsi a gyereke, nem is tudja elképzelni- én sem hittem-, hogy egyszer az ő imádnivaló, cserfes, édes fiacskájának is lehet olyan beszólása, amitől megfordul vele a világ és elgondolkodik azon, hogy ki a fene ez a gyerek!?

Szülőként nevelünk és észre sem vesszük, hogy közben nevelődünk. Aztán nevel a környezet, a tévé- na leginkább ez a legjobban.

Ugyanis amíg te legfeljebb abban az egy-két órában hatsz a gyerekedre, a média folyamatosan teszi. Akkor is, amikor a gyerek nem nézi. Ugyanis nézik a barátok, akik majd felvilágosítják.

Te meg csak lesel, mint a luki nyúl, hogy ezt meg honnan tanulta?

Ha te is azok közé a szülők közé tartozol, akik időnként tanácstalanok a gyerekükkel kapcsolatban- ne szégyelld, 100-ból 99-en vagyunk-, akkor ezt a sorozatot neked írtam.

Az ember a hibáiból tanul. Csupán az nem mindegy, mit...:-)