Imádok 50 +-nak lenni!
Imádok 50 + nak lenni!
Már nem izgat, hogy vajon mit szól a srác a szomszédból, ha őszintén elmondom a véleményem.
Röhögök, amikor valaki megjegyzi, hogy a te korodban...
Leszarom, hogy Norbinak tetszenek-e a kilóim.
Azért járok sétálni, edzeni, mert jól esik, és nem azért, mert tetszik a kigyúrt bamba a sarokban.
Nem érdekel, hogy mit szólnak az öltözködésemhez. Nyugodtan felveszem a lila göncöm a zöld nacimhoz, ha éppen lila hangulatom van. És hagyom, hogy az unokám sárgára fesse a szemhéjam, majd így megyünk együtt bevásárolni, mert NEKÜNK így tetszik ez a bolondos nap!
Imádom, amikor a még mindig hosszú hajam miatt ledöbbennek, amikor egy khm. érett csaj fordul meg.
Nagyot mosolygok, és megsimogatom a buksi 23 éves fejét, amikor a gyerekem azon aggódik, hogy miként fogja megoldani az életét, mert én már tudom, hogy minden megoldódik, vagy így vagy úgy, de semmi nincsen veszve.
Csak csóválom a fejem, amikor hallgatom, hogy a kliensem azért lett könyvelő, mert jól megfizetik, pedig régi vágya, hogy játékokat készítsen. (Audit és Xanaxot látok a jövődben kedves. )
Nyugodtan kényeztethetem az unokáim, és hazaküldhetem őket az anyjukhoz, ha megunom.
Somolyoghatok az élet nagy dolgain gondolkodó fiatalabbakon, mert már tudom, hogy az életben nincsenek nagy dolgok, mert maga az élet az, ami nagy dolog.
Vidáman nézem a totyogókat, legyenek 1 vagy 31 évesek, hiszen már tudom, ha nem mersz ugrani, akkor maradsz az árok kellemetlen oldalán.
Szóval mi akkor a boldogság?