Hogyan veszett el az Istennő karja?
A párizsi Louvre-ban álló nőalakot a szépség időtlen megjelenéseként értelmezik.
Persze lehet vitázni róla, hiszen a szépség
meglehetősen szubjektív.
Engem azonban sokkal jobban érdekelt, amikor végre személyesen találkoztam vele, hogy vajon hová lett a karja?

Vénusz szépsége olyan messzire ér, hogy akár hiszed, akár nem, még majd kétezer évvel szobra elkészülte után is képes volt egy kisebb fajta háborút kirobbantani.
Amikor 1819-20-ban egy Dumont d'Urville nevű tiszt megtalálta a szobrot, az egy görög paraszt kecskeóljában feküdt.
Nem éppen a legkifinomultabb hely egy ősi istennőnek...
Akkor még meglévő kezében almát tartott, Paris ajándékát.
A szobor valamikor ie. II. században készült, értéke szinte felbecsülhetetlen. A fiatal katonatiszt így egy diplomatát kért fel a szobor megszerzésére országa számára. A paraszt azonban eladta a törököknek a szobrot, mire visszaértek hozzá. Nem kis megvesztegetés hatására azonban átadta a becsomagolt istennőt a franciáknak. Persze a törökök nem nyugodtak bele, így a kitört verekedésben az istennő karjai letörtek és örökre elvesztek.
A szerelem rengeteg bánat oka. Mind a múltban, mind a jelenben. A legtöbb fájdalmat az a birtoklás okozza, ami a legtöbb ember sajátja, amikor szerelmes.
Az élet és a halál jár vele kézen fogva. Még a beteljesült szerelem sem mentes a fájdalomtól.
Mit tanít nekünk ma, több ezer évvel létrejötte után a görög mitológia?
Őseink olyan rejtett információt kódoltak isteneik házastársi-, és szülő- gyerek viszonyában, ami ma is magyarázat lelki fájdalmainkra és megmutatja az utat betegségeinkhez és az azokból kivezető úthoz.
A mesék, a regék és a mitológia világa egy rejtett kódrend mai félelmeink és fájdalmaink megértéséhez.