Hogyan veszett el az Istennő karja?

Vénusz szépsége olyan messzire ér, hogy akár hiszed, akár nem, még majd kétezer évvel szobra elkészülte után is képes volt egy kisebb fajta háborút kirobbantani.

Amikor 1819-20-ban egy Dumont d'Urville nevű tiszt megtalálta a szobrot, az egy görög paraszt kecskeóljában feküdt.

Nem éppen a legkifinomultabb hely egy ősi istennőnek...

Akkor még meglévő kezében almát tartott, Paris ajándékát.

A szobor valamikor ie. II. században készült, értéke szinte felbecsülhetetlen. A fiatal katonatiszt így egy diplomatát kért fel a szobor megszerzésére országa számára. A paraszt azonban eladta a törököknek a szobrot, mire visszaértek hozzá. Nem kis megvesztegetés hatására azonban átadta a becsomagolt istennőt a franciáknak. Persze a törökök nem nyugodtak bele, így a kitört verekedésben az istennő karjai letörtek és örökre elvesztek.

A szerelem rengeteg bánat oka. Mind a múltban, mind a jelenben. A legtöbb fájdalmat az a birtoklás okozza, ami a legtöbb ember sajátja, amikor szerelmes. 

Az élet és a halál jár vele kézen fogva. Még a beteljesült szerelem sem mentes a fájdalomtól.

Mit tanít nekünk ma, több ezer évvel létrejötte után a görög mitológia?

Őseink olyan rejtett információt kódoltak isteneik házastársi-, és szülő- gyerek viszonyában, ami ma is magyarázat lelki fájdalmainkra és megmutatja az utat betegségeinkhez és az azokból kivezető úthoz.

A mesék, a regék és a mitológia világa egy rejtett kódrend mai félelmeink és fájdalmaink megértéséhez.