Hogyan váltsuk meg a világot?
Főleg olyan időkben, amikor a szomszédodtól az anyádig mindenki csak a maga világára gondol? Annak a lenézett és fránya tudásnak van egy mellékhatása.
Megnöveli a lehetőségeket.
Mindenki a maga szemetesében kotorászik, amikor megoldást keres. Újra és újra előszedjük azokat a megoldási módszereinket, amiket valaha használtunk és újra próbáljuk őket. Csakhogy már mind becsődölt egyszer! Azért van a kukában!
Te kukázni szoktál, ha elfogy a kajád?
A legtöbben erre nemmel válaszolnak és enyhén undorodnak a dologtól, mert micsoda gusztustalan dolog szemetet enni... Amikor az életben jön egy feladat, mégis kukázni kezdenek! Előszedik a már százszor becsődölt módszereket, amikkel eddig sem mentek semmire. Aztán kötnek rá pár masnit, vagy befestik lilára - a gyengébbek kedvéért: más magyarázattal tálalják, másként ideologizálják, hogy miért ezt teszik -, aztán teszik ugyanazt, amit már vagy tucatszor próbáltak. És frankón elhiszik, hogy most MÁST tesznek. Ez maga a lánc, amivel megkötötted magad az életben! Ez az a gondolkodási mód, amivel elérted eddig a nagy büdös semmit!
Nem a kormányzás a hülye, hanem te hagyod magad hülyére venni! Nem a főnököd a szemét- lehet, hogy az, de ez most irreleváns-, hanem te vagy az a kihasználható balfék, aki mindig is voltál! Nem a párod hűtlen - lehet, hogy az -, de azért az, mert te meg egy gyáva idióta vagy, aki nem akarja észrevenni, hogy megcsalják, mert akkor tenned kellene valamit, amihez meg gyáva vagy! És ezért vagy beteg, ezért nem viszed semmire és ezért vagy olyan dühös, hogy minden pillanatban robbansz.
Ha meg nem, akkor már olyan magas a vérnyomásod, hogy gyógyszert szedsz rá, aminek a papírjára rá van írva: halált okozhat! Nem hiszed? Nézd meg!
A boldogtalanság oka nem az anyád, nem a nevelésed, nem a kormányzás, hanem te magad vagy. És ez mindaddig nem is fog változni, amíg te magad meg nem változol! Ha lusta vagy ezért tenni, akkor törődj bele, hogy pont olyan lúzerként fogsz meghalni, mint ahogyan most élsz! Nem tetszik? Változtass rajta! Tudod nagyon elegem van már a szép szóból! Húsz éve magyarázom szépen, hogy ébredj fel, és te húsz éve legyintesz rá. Imádod azokat az előadásokat, ahol elmondják, hogy milyen tökéletes vagy, és hogy mindenre képes vagy és mosolyogva hallgatod, mosolyogva, lelkesen tapsolsz és másnapra pontosan olyan megalkuvó és belenyugvó vagy, mint előtte. Akkor mi a fenének pazarlod az idődet? Ennyi erővel otthon is maradhatnál és takaríthatnál! Tudod milyen fárasztó embereket kiráncigálni a meleg szarból a hóaljukig, miközben elhagyják magukat és várják, hogy majd csodát teszel és minden megoldódik?! Abban a pillanatban, hogy nem vagy mellettük, már csúsznak is vissza és én kezdhetem elölről.
Na ebből elég volt! Ha már kint vagy a hónod aljáig, kapaszkodj meg a parton és vonszold szépen ki magadat a dagonyából, vagy ne panaszkodj, hanem merülj alá engedelmesen, hiszen ezzel jót teszel.
Segítesz azoknak, akik még kimásznának. Te leszel a talaj a lábuk alatt a mocsárban. Ja, hogy ezt te nem éled túl!?Nos, ezt akkor kellett volna meggondolnod, mielőtt elhagytad magad és alámerültél!
Bárhonnan fel lehet jönni! Akár a mocsár legaljáról is. De ahhoz barátom dolgoznod kell. Ez pedig munka.
Nem oldható meg jósokkal, hiába szednek le rólad minden kötést. Mert azokat a láncokat egyetlen ember pakolta fel rád: te magad! Dühös vagyok! Haragszom rád, érted...Mert arról, hogy most a gyerekeid tőled 1000 kilométerre élnek, egyedül te tehetsz! Hogy éhbérért dolgozol, az a te hibád! Hogy ellopják a fejed felül a hazád, a házad, arról te tehetsz! Mert soha nem álltál ki semmiért és senkiért!
Mert jobban félted önmagad, mint amennyire becsülöd az életed. Azt az életet, amiért hallgatsz, elveszted. Csak azt az életet lehet megnyerni, amiért küzdeni mersz.