Hogyan legyél gazdag?
Tudtad, hogy a gazdagságot is otthon tanuljuk?
Mit lestél el a szüleidtől?
Ők miként oldották meg a pénzügyi problémáikat?
Hitelekből?
Egyszerűen beletörődtek a szegénységbe?
Elhitték, hogy nekik ennyi jár és kész?
Mikor láttad anyukádat utoljára önfeledten és mosolyogva végigcsinálni egy teljes napot? Nem csak a délelőttöt vagy az estét! Hanem egy egész napot, amikor reggel mosolyogva kelt fel, puszit kaptál, nevetve engedett el otthonról és mosolygott, amikor hazaértél. Amikor pedig azt mondtad neki, hogy anya, szeretnék egy új cipőt, akkor nem a kínaiba mentetek, hanem egy igazi boltba, és nem a cipő árát néztétek meg legelőször?
Volt már ilyen egyáltalán az életedben?
Tegnap nagyon későn végeztem és kivételesen busszal jöttem haza. Általában gyalog szoktam. Az a 6-7 kilométer pont kellemes séta arra, hogy az egész napi stressz és fáradtság kiszellőzzön a fejemből.
Ha gyalogolok, általában csak megyek, és csak nézek ki a fejemből, de a buszon vagy a vonaton szeretem figyelni az embereket.
Mindig látok valami érdekeset.
Most sem csalódtam.
Az egyik megállóban két, ötvenes nő szállt fel. Pont az előttem levő két ülésre ültek le és elég hangosan beszélgettek.
A téma persze a szokásos volt: mennyire pocsék a munka, hozzá milyen szar a fizetés és mennyire nem becsülik meg a munkaadók, a főnökök a beosztottakat.
Közben rendszeresen tartom a kapcsolatot külföldön dolgozó ismerőseimmel, barátaimmal is.
Mivel már marhára untam az itthon milyen szar, ott kint milyen jó sablonokat, gondoltam olyantól kérdezem meg, aki kint dolgozik és nem a menedzserek munkáját végzi, hanem valahol egészen lent.
- Te miket tapasztalsz? Tényleg olyan fasza minden? Annyival nagyobb a megbecsülés?
- Őszintén?
- Naná!
- Fenét! Egyetlen nagy különbség van, hogy ha elég vacakul beszéled a nyelvet, akkor nem érted a gúnyos felhangot. Az alja munka itt is alja munka és be kell bizonyítanod, hogy érsz valamit, ha feljebb akarsz jutni, vagy egyáltalán el akarod érni, hogy megbecsüljenek. Ha tisztességesen dolgozol, és még mosolyogni is van erőd, akkor haladsz, és ha a pénzed nem is nő, de egy idő után már számítanak rád, ha nincsen hozzá erőd, vagy panaszkodsz, ahogyan otthon szoktál, akkor igen hamar repülsz, mert a legvacakabb melóra is tízen állnak azonnal a helyedre. Tudod, egyszer belegondoltam, hogy oké, hogy többet keresek, mint otthon, de többet is dolgozom, már abban az értelemben, hogy sokkal precízebben csinálom meg a feladataimat. Az első hónapban sokat sírtam és voltak napok, amikor csak azért nem mentem haza, mert nem volt annyi pénzem, hogy megtegyem. Meg szégyelltem volna hazakullogni...De aki azt állítja, hogy itt milyen könnyű, az hazudik. Az első két évben belepusztulsz a honvágyba, meg a melóba. Idő kell, mire befogadnak, még ha nem is érzed és megbecsülnek, mint dolgozót. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy ha otthon ennyi energiát fektettem volna a munkába és a nyafogás helyett mosolyogva a maximumot próbáltam volna megtenni, akkor most hol lennék. De most már jó itt is. Így, 4 év után.
Nagyjából ez volt az, amit mindegyikük mesélt.
Ha itthon annyit dolgozott volna, olyan precízen és olyan mosolyogva a nyafogás és elégedetlenkedés helyett, akkor valószínűleg itthon is jól mennének a dolgai. Persze ettől még az alapbérek nem lennének magasabbak.
A két előttem nyafogó nő szedelődzködni kezdett. Aztán az egyik odaszólt a másiknak:
- Jó, kevés munkát neked!
Na, ezek sem tudják, mit is kívántak egymásnak! Ilyen hozzáállással mit is várunk? Hogy beesik az állom állás, havi 250 ezer nettóért és ott majd, ha lesz kedvünk, akkor bizonyítunk, ha nem, akkor meg két hónapig élvezzük a magas fizetés előnyeit?
Valami őrületesen nagy baj van a fejekben!
Képzeld el, hogy te vagy a Trón Kft. tulajdonos igazgatója!
A munkatársaid épp csak elvégzik a minimálisan tőlük elvárt munkát, amiről meg vannak győződve, hogy olyan sok és nehéz, hogy összetörnek alatta, miközben te dühöngesz, hogy pont a fele, mint amennyit elvárnál tőlük. Mindegyik olyan pofával jár, mintha éppen a fogát húznák, és neki lehet támaszkodni az undornak meg az irigységnek, ami belőlük árad.
Te mennyivel emelnéd meg ezeknek a munkásoknak a fizetését?
Ha jól belegondolsz, egy árva vassal sem!
Minden eredmény egyetlen igen komoly feltétele a HOZZÁÁLLÁS!
Ha az eredményt meg akarod változtatni, a hozzáállásodat kell megváltoztatnod! Ha ezt nem teszed, hiába szakadsz meg, az eredmény mégsem lesz az, amit elvárnál.
Az ilyen hozzáállás a régi szoci időkből maradt, hogy amíg ti csak fizetgettek, addig mi csak dolgozgatunk... Csakhogy mára a dolgozgatás beállította a béreket erre a szintre, ahol most vannak... Persze más okai is vannak, de erről majd később.
Az eladósodások másik komoly hátterében egyszerűen a GONDATLANSÁG áll.
Persze ha megkérdezel találomra 100 embert az utcán, akkor egy sem fogja bevallani, hogy máról holnapra él, és ha ma van pénze, akkor elkölti, ha meg nincsen, akkor mérgelődik és szidja a rendszert...
Ausztriában él a legtöbb ismerősöm, barátom, és tőlük tudom, hogy mindenre gyűjtögetnek, már az első pillanattól kezdve. Nem várják el, hogy Állam bácsi majd kifizeti, nem morognak, hogy miért nem kapják meg csak úgy, hanem tudatosan kezelik a pénzügyeiket.
Mert ezt tanulták meg otthon az anyutól meg az aputól!
Te meg azt láttad, hogy hiteleket fizetnek nyögve, és ha valaki azt javasolja nekik, hogy figyel, gondolkodj előre, akkor elküldik a picsába, hogy mondd már meg, miből!
Nos, talán abból a heti sok zacskó csipszből, meg a többi szemét árából, amit kaja, nasi és egyéb kifogás címén letolsz a torkodon... És biztosan kellettek a műkörmök akkor, amikor nyögsz a hitelektől? Nincsen bajom a műkörmökkel, nekem is voltak, időnként vannak is.
A gondolkodással van nagyon nagy baj!
Ezzel az egyszer hopp, máskor kopp mentalitással!
Amikor azt mondjuk, hogy a gazdagság tanulható, akkor azokról a SZOKÁSOKRÓL beszélünk, amik megkülönböztetnek egy gazdagot egy csórótól.
A szokások kialakítása pedig fáj, mert a komfort zónádból rugdosnak ki. Egyetlen dolgot kellene csak végiggondolnod:
- Meddig akarsz még csóró lenni, amikor csak kevés választ el a gazdagságtól?
Érdekel?