Halálos ragaszkodás
Képzeld el, hogy egy idegen országban akarod újrakezdeni az életedet! Ez ma sokakban felmerült, szóval nem egy kirívó eset.
Messze próbálsz új életet felépíteni magadnak és a családodnak.
Mit viszel magaddal?
Viszed az egész házad?
Bútorostól, mindenestől?
Vagy csak a személyes cuccaid?
Esetleg abból is csak a legszükségesebbeket?
Ha repülővel mentek, erősen korlátozott a csomagjaitok mérete...
Szóval mi az igazán fontos az életedben, amit MINDENKÉPPEN magaddal akarsz vinni?
Jól gondold meg...
Megvan?
Baromi érdekes dolgot figyeltem meg a külföldi klienseim, ismerőseim kapcsán.
Relatíve minél jobban éltek itthon, annál több minden került ki- ha nem is rögtön- az új hazájukba innen, itthonról.
Minél szerényebben éltek, annál kevesebb holmit vittek magukkal, még abból a kevésből is.
A relatív jólét ugyanis megalkotja a RAGASZKODÁST.
Amikor őseink ekhós szekérrel, lóháton bejárták egész Európát és Ázsiát, alig vittek magukkal valamit. Azt használták, amit útközben találtak. Abból építkeztek, azt ették, azzal etették az állataikat, amit az új lehetőség, az új környezet, az új körülmények megadtak nekik. Alkalmazkodtak és kihasználták a hirtelen adódó lehetőségeket.
Ezzel szemben ma igyekszünk mindent magunkkal vinni.
A kedves tárgyainkon kívül a szokásainkat, a hibáinkat, az eddig sem működő reakcióinkat.
Tulajdonképpen ezért nem vagyunk képesek a Holdnál messzebb jutni. Nincsen akkora űrhajó, ami a sok cuccot elbírná...
És ezért nem tudunk itt a földön sem egy valódi jólléti társadalmat felépíteni.
Annyi felesleges batyut cipelünk, hogy nem is látjuk a lehetőségeinket. Eltakarja a régi, "bevált" dolgok garmadája.
A relatív jólét átka... Mert a viszonylagos jólét magéval hozta a ragaszkodást. A ragaszkodás legmélyebb oka a félelem. No nem elsősorban a veszteségtől, hanem sokkal inkább a felelősségtől.
Az új gondolkodás, az új utak az új élet ugyanis mindig megnöveli az egyéni felelősséget. Elveszik a lehetőség a másokra mutogatásra.
Ezzel pedig csak kevesen képesek megbirkózni.
És bár látszólag a legfiatalabb generáció a legbevállalósabb, valójában ők félnek a legjobban. A félelem pedig a legkönnyebben egy nem is létező világban múlik el. A net közösségi oldalain.
Ott az lehetsz, ami csak akarsz. Ugyan ki fogja ellenőrizni, hogy valóban igazat állítasz-e önmagadról?
A kétlakiság azonban nagy árat követel. Előbb vagy utóbb felteszed a kérdést, vajon az álomélet lehetne valóság is?
A meghasonlás, a kétlakiság aztán megteremti a maga betegségeit, a depressziót, a pánikbetegséget, vagy valami sokkal rosszabbat.
A valóság sok esetben sivárnak tűnik. Ugyanis olyan lesz, amilyennek felépíted. Csak itt kevés hozzá egy jól elkapott kép vagy egy hamis mosoly. Itt úgy isten igazából oda kell tedd magad, hogy valódi eredményeket érj el!
És ehhez mérten a jutalom is nagyobb.
Ha inkább a valóságban élnél, várunk a programokon! Építsd újra a kapcsolataidat! Kezd a legelején!