Európa és az aranyhal

Egy németországi sztorit osztanék meg veletek, ami nem régen esett meg velem.

Novemberben azt kérdezte tőlem egy riporter Potzdamban, hogy miért pont az emberi lélek és viselkedés, ami érdekel, amivel foglalkozom?

És persze azt is, hogy miben különböznek az én módszereim másokétól.

Nos, például abban, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetek a múltra. A jelen problémái ugyanis soha nem a jelenben keletkeztek, legfeljebb a jelen egy pillanata hozta őket a felszínre.

Az egyén pedig még megkapja a közösség és a vezetők helyes és helytelen tetteiből fakadó következményeket is, amit integrálni kénytelen a saját személyiségébe, és a mindennapjaiba is.

Hogy egy abszolút mai, a történelemben ismétlődő példát mondjak, amikor 1541. augusztus 29-én a török elfoglalta Budát, a lehető legegyszerűbben tették. Mivel akkoriban éppen nem volt felhőtlen a viszony a Habsburg-ház és köztünk, hiszen a Habsburg- Jagello házasságra hivatkozva éppen igényt tartottak a magyar koronára, amit egy 20 000 fős hadsereggel nyomatékosítottak, ami a budai várat ostromolta. A török császár azonban az elhunyt király végrendeletében megjelölt örököst támogatta. Szulejmán hivatalosan a jogos trónörökös "megvédésére" hozta a nagyjából 50 000-es seregét Buda alá, aminek a láttán az addig bőszen vitézkedő osztrákok július 10-én rakéta sebességgel vonultak el a vár alól. Amíg a királyné a csecsemő királlyal és udvartartásával a szultánnál vendégeskedett, a janicsárok "városnézőbe" indultak, amit a katonák szó nélkül tűrtek . Csak akkor kaptak észbe, amikor a janicsárok a megmaradt őrséget ártalmatlanították.

A szultán "védelme alá helyezte" a magyarokat és a csecsemő királynak a Tiszántúl és Erdély maradhatott az irányítása alatt évi potom 10 000 arany fejében.

Szóval így néz ki egy vár elfoglalása, és vele egy egész ország bekebelezése.

Amikor a migrációról beszélünk, akkor valami hasonló történik. Ugyanis egy menedék kérő nem követel, hanem boldogan elfogadja, amit kap, beilleszkedik, elfogadja és tiszteletben tartja a befogadó ország szokásait, törvényeit, és nem követelődzik, nem sztrájkol.

Amúgy csak kérdezném, hogy miért nem vonatkoznak az országuk törvényei a menekültekre?

Az autópályán gyalogosan közlekedni tilos. Ha én battyognék rajta gyalogosan, az első rendőr bevinne az őrsre és szép vastagon fogna a tolla, amikor a büntető cédulát kitölti.

Ha én mennék oda egy kamionhoz, vágnám fel a ponyvát, akkor nem kitessékelnének belőle, hanem lecsuknának, mert más tulajdonában kárt okoztam és mert megsértettem a magánterületét. 

Ha én ugrálnék örömömben, mert meghalt egy robbantásban pár zsidó, vagy arab vagy akárki, akkor nemzetellenes, meg emberiségellenes vádakkal kerülnék vád alá, és jó, ha nyugdíjas koromban kiengednének. 

Érdekes módon a muszlim közösség örömujjongását egyetlen politikus sem ítélte el, nem küldtek rájuk rohamrendőröket, amikor a londoni merényletben az angol fiatalok meghaltak.

Van egy aranyigazság: soha nem a szavak, hanem a tettek számítanak. Kik is akkor ezek az emberek, akik "menedéket kértek"? 

Ugyanazok a janicsárok, akik lassan ötszáz éve városnézni indultak a budai várba...

Mi magyarok ezt tudjuk, de Európa elfelejtette, pedig a történelmi iratok szerint Európa "nem akart hinni a szemének". De úgy látszik, Európa emlékezete - történelmi viszonylatban- nagyjából azonos egy aranyhal emlékező képességével.

Valami "érthetetlen" oknál fogva a cikk nem jelent meg...