Embernek lenni
Kezd elegem lenni a sok "félistenből", aki a földön járkál...
Nem az a dolgunk, hogy mini istenekként éljünk a földön, hanem hogy emberként a legjobbak legyünk.
Nem tudsz úgy tudatban fejlődni- tudatszintet ugrani-, hogy ne tanuld meg az előző szint leckéit!
Az életben a fejlődés nem a hagyományos értelemben vett iskola, ahol ha 75%-ot elérsz, akkor sikeres vizsgát tettél és magasabb osztályba léphetsz. Sokkal kegyetlenebb és igazságosabb. Hogy ez ellentmondás?
Képzeld el önmagadat mondjuk az ötödik osztályban 14-15 évesen, egyszerűen azért, mert nem tanultad meg maradéktalanul az őstörténelem minden egyes lapját!
Minden másból 100%-ot teljesítettél, de abból az egyből nem sikerült csak 98%. Ja és nehogy örülj, hogy más órákra be sem kell járni, mert mindenből, újra 100 %-ot kell tudj. Szívás, mi!
Annak tűnik, de valójában nem az. Lehetőséged van arra, hogy segíts a többieknek és arra is, hogy megerősítsd önmagadat.
Mit tesz azonban a legtöbb tanuló?
Durcásan néz maga elé és rosszabbul teljesít, mint elsőre. Mert nem érti, mi a baj...
Nézz meg egy celebet! Mi a legjellemzőbb rá? Mivel hergeli közszereplőként a környezetét?
Ugye érted már?
Ami miatt osztályt ismétel, azt fogja harsogni.
Hogy is szól a mondás? Aki nem tudja, tanítja...
Persze ez így nem teljesen igaz. Aki még nem tudja 100 %-ra, csak kb. 90-95-re, az tanítja.
Így az, aki nem tud helyesen bánni a sok pénzzel, mert magamutogató lesz tőle, megőrjíti a környezetét azzal a meg nem érdemelt jóléttel, amit képtelen helyesen használni. A többieknek is van belőle tanulni valójuk. A lecke egyszerű: tanulj meg jólétet teremteni magadnak, mert a földre senki nem nyomorogni született. Minden koldus, minden hajléktalan arra a félelemre emlékeztet, ami a tudatod legmélyén ül és retteg a szegénységtől, a bizonytalanságtól.
A kapcsolatok atyjának dörgedelmei mögött elrontott kapcsolatok állnak, amiből mindannyian okulhatunk. Kár, hogy önmaga még nem tanulta meg a leckét, hogy kevesebb elvárással, több szeretettel jobb kapcsolatban élhet. Tökéletes ugyanis nincsen. Az elfogadás pedig az egyik legnagyobb feladatunk.
Mindannyian küzdünk a magunk tökéletlenségeivel. Azt tanulod, annak jársz legjobban utána, ami a leginkább fáj, ami a legjobban megérint. Amikor tanítod, te magad tanulod a legtöbbet. Így leszel méltó tanára annak, amit képviselsz.
A legnagyobb tanítás, embernek lenni. EMBERNEK, isteni képességekkel.
Mert mindnyájan sokkal többre vagyunk képesek, mint hisszük és sokkal jobbak vagyunk, mint amennyire látszik rajtunk.
Ám ahhoz, hogy méltó módon kiaknázhassuk képességeinket, először meg kell tanuljunk méltónak lenni az EMBER címre.
Még az annyira hideg tőzsdét is két alapvető emberi érzelem mozgatja:
- a hatalomvágy
- a veszteségtől való félelem.
Szinte minden harc mögött a hatalomvágy áll. A hatalom, a másokon való uralkodás, a másik irányítása, befolyásolása, az ebből fakadó győzelem mámora. A győzelemé, ami szinte orgiasztikus mámort hoz. És mint minden földi gyönyör, nem tart örökké. Ezért aztán újabb és újabb áldozatok hullanak, mindössze azért, mert pár ember így találja meg a kielégülést.
A valódi hatalommal bíróknak nincsen szüksége áldozatra. A valódi hatalom a másik érdekében tesz, miközben betartatja önmaga határait.
A valódi hatalom soha nem harcol a hatalomért. A valódi hatalom a szívedben kezdődik, önmagad felett.
Ez a hatalom nem bizonygat, nem igáz le. Nem önmagáért létezik, hanem a többiekért.
Éppen ezért nem fél a veszteségtől. Mert nincsen mit elveszítenie önmagán kívül. A jólétét a maga természetességében kezeli. Élvezi, de nem függ tőle. Hatalma addig tart, amíg fejlődésben nem előzi meg a csoportban egy másik lélek. Akkor minden aggodalom nélkül adja át a helyét. Tudja, nincsen mitől félnie. Nem kell senkinek semmit bizonyítania. Ha eléred önmagad határait és visszahúzódsz megértésükért, az nem vereség. Csak a következő szint előtti önvizsgálat.
A te döntésed, hogy lépsz-e egy újabb szintet, vagy a már megértett szinten segítesz másokon.
Kívülről olyan ez a játék, mint a bolondos tévés kihívás, a Lehetetlen küldetés, amikor a versenyzőnek egy vizes falat kell megmászni, melyből időnként egy-egy ököl a vízbe taszítja. Kezdheti elölről...
A játékosok közül senki nem dühöng, nem ál neki sírni. Nevetnek.
Akkor mi, emberek, az élet Lehetetlen küldetésében miért nem tesszük?