Emberek vagyunk? Vagy még sem?

A történetet ismered:

Az állatkert kifutójában egy 11 éves kisgyerek bottal bökdöste a vemhes szurikátát. A kis állat a kínzást megunva támadásba lendült és megharapta kínzója hüvelykujját. A gyerek ijedtében a földhöz csapta a kis állatot, aki a sérülésbe belepusztult...

Te mit tennél hasonló esetben?

Kérlek mondd el a véleményed, akár név nélkül.

A történetet mindenki ismeri az országban és mindenkinek van véleménye róla. Kinek - kinek értékrendje szerint...

Majd jöttek az okosok, akik felelősségre vonták az állatkertet, ahelyett, hogy azt kérdezték volna, mit csináltak a kedves szülők és a pedagógusok, vagy akár a közelükben álló felnőttek, hogy mindezt szó nélkül eltűrték!

Mert valami nagyon is hiányzik ebből a történetből... 

Valami, ami emberré tesz... 

A felelősség. 

Az odafigyelés. 

A tisztelet.

Miközben egyre többször hallani kegyetlennél kegyetlenebb állatkínzókról, és egyre többször találkozom ideges és agresszív emberekkel, felmerült bennem a kérdés:

• Emberek vagyunk még egyáltalán?
• Mi az, ami emberré teszi a tömeget? Mitől jobbak az emberek Japánban, és miért? Miért van az, hogy sokan járnak előadásokra, amik az önfejlesztésről, a lélekről, a viselkedésről szólnak, de valamiért egyáltalán nem alkalmazzák saját magukra? (Jó, tudom, te kivétel vagy. :-)  )

Mindenki maga dönti el, hogy gyűlölködni akar, vagy mosolyogva élni. Azonban a szeretet nem jelent hülyeséget!

Sokan hiszik, ha szeretetben élnek, akkor mindent el kell viselniük, mindenkinek zok szó nélkül kell segíteniük, még akkor is, ha az illető nem tud viselkedni.

Szeretetben élni annyi, hogy szereted magad annyira, hogy a hülyéket, a viselkedni nem tudókat képes vagy helyre tenni. Nem a személyüket ítéled el, hanem a viselkedésüket.

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Mit tehetsz egy ősbunkóval, aki még köszönni sem tud? Játszatok együtt!

• Ágnes kedves, te egy nagyszerű munkatárs vagy, így arra gondoltam, te is tagja lehetnél az Udvariasság minden napra nevű kezdeményezésemnek. Csak különleges kollégákat hívunk meg rá. A faliújságon naponta találsz egy szót, aminek a szellemében várjuk a legjobb megoldásokat.

Aztán jön a munka része: aki nem hozta otthonról a jó modort, azt bizony neked, nektek kell rá megtanítani. Így készülj fel és legyen 30 db cetlid, amin ilyenek állhatnak pl.: ma minden találkozáskor mosolyogj. A második lehet egy kibővítése: ma minden találkozáskor mosolyogj, nézz a másik szemébe. A feladat nehézsége abban áll, hogy bizony neked, nektek is ennek a szellemében kell cselekednetek.

És ez így megy tovább legalább egy hónapig!

A hónap végén aztán sorsolhatsz egy sportszeletet, vagy bármit.

A közösség formálása magának a közösségnek a feladata.

Így ha kell, akkor fel is lépsz a megszerzett nyugalmad, javaid védelmében. Mind ez igaz a szomszédodra, a főnöködre, a migránsokra vagy bárkire.

Szeretetben élni nem jelenti azt, hogy hagyjuk, hogy a fejünkre nőjenek, hogy nem irányítjuk az életünk, vagy hogy bárkinek bármit megteszünk, mert mi szeretünk!

Ha így teszel, akkor nem szeretetben élsz, hanem tévedésben!

Az együtt élés bárkivel- akár párkapcsolat, akár társadalom szinten- KÖLCSÖNÖSSÉGET jelent. Kölcsönösen tiszteljük a másikat. Ha egy adott közösségben ezt nem kapod meg,bármit is teszel érte, akkor abból a közösségből ki kell lépned!

Azonban célszerű azt is megnézned, miért nem kaptál kellő tiszteletet. Mert ha ezt a lépést kihagyod, akkor a következő közösségben is alárendelt leszel.

Miért nem tisztelik ma az emberek egymást? 

Mi ennek a valós lelki háttere a nyilvánvaló okok mélyén?

Többek között erről is szó lesz a szeptemberben kezdődő új előadássorozatomban, melynek címe:

(Ős) emberek vagyunk?

Mottója: Hit, remény, szeretet az ősök hagyatékából.

Az előadás a facén is elérhető lesz. Kérlek, jelezd nekem a részvételedet a facén. Csak katt ide!