Egy tréningem margójára
Az élet csupa kérdőjel, és mi mindannyian a legjobb válaszokat igyekszünk rá adni.
Az általunk ismert legjobb válasz azonban a saját félelmeink, hibás tudásunk és a környezetünk értékítéletein átszűrt, valamint a saját értékrendünk szűrőin keresztülfolyt és alapos torzításokon átesett "valóságra" adott válasz.
Vagyis olyan válaszokat adunk, aminek sok esetben már köze sincsen az eredeti problémához.
Még egyszerűbben kb. annyi köze van a legtöbb válaszunknak az eredeti kérdéshez, mint a 25% gyümölcstartalmú lötyinek a frissen pucolt narancsgerezdhez.
Hogyan éljem jól az életem?
Hogyan neveljem jól a gyerekeimet?
Hogyan legyek az a VALAKI, aki lenni szeretnék?
Egyáltalán ki az a VALAKI, aki lenni szeretnék?
Milyen csoporthoz akarok tartozni?
Mit akarok megmutatni magamról a külvilágnak?
És mi az, amit nem?
Mit higgyek el és mit nem? Ki fogja megmondani, mi a jó, és mit tegyek akkor, ha kiderül, amit eddig vadul tagadtam, még sem egy nettó marhaság?
Hogyan maradjak szerethető, amikor folyamatosan választanom kell?
Miként legyek sikeres, gazdag és elismert, amikor látszólag már mindent feltaláltak helyettem?
Mit kezdjek a sikertelenségeimmel?
Hogyan dolgozzam fel, milyen elkerülésekkel a bánatomat, a frusztrációimat?
Nagyjából ezekre a kérdésekre keressük életünk során a válaszokat.
Hogy mennyire sikerült helyesen válaszolnunk, azt az elért eredményeinken mérjük, amit meg forintban számolunk. Vagyis sikeres az, akinek sok pénze, nagy háza, új autója és sok követője, barátja van.
Sikertelen pedig az, akinek mindez hiányzik.
Szóval Buddha egy csődtömeg, Jézus egy csöves és alapból Pumped Gabót kell követni, mert a srác megcsinálta! A nagy semmiből, a még nagyobb semmit eladta nekünk és sztárt lett, milliókat keresve.
Nincsen ezzel gond, hiszen mindenki a maga értékei szerint választ.
A világban mindennek helye van, hiszen vagy jutalom, szépség, vagy negatív példa. Hogy kinek melyik, azt mindenki maga dönti el.
Ha integrál szemlélettel nézünk a világra, akkor mindennek, ami létezik, helye van benne. A mágiának és a tudománynak, a szelídségnek és az erőszaknak, a hitnek és a tagadásnak.
Végül is a tagadás maga a legmélyebb hit, ahogyan az erőszak a legerősebb kiáltás a régi és az új határán. A mágia maga a mesébe rejtett ősi tudás, amit a legtöbbször a tudomány újra felfedez és más köntösbe dugja. Mert imádunk tagadni!
Sokkal jobb érzés felkiáltani, hogy Heuréka, mint elismerni, hogy valakinek, aki több száz vagy ezer éve élt, igaza volt.
Az emberiség jelen állapotában egy hisztis kamasz, aki lehülyézi a tanárait és okosabbnak hiszi magát az elődeinél.
Hogy lesz-e belőle valóban felnőtt, felelősségteljes ember, az egyáltalán nem biztos, hiszen "szülőanyja" a Föld, jelenleg nagyon megelégelte a hülyeségeit. Reméljük nem a saját nevelési módszerünket kapjuk vissza tőle, mert azt nem biztos, hogy túl is élnénk.