Egy kis viselkedéstudomány...
Ha közérthető akarok lenni, akkor így kezdem: Mi a fasz van ma az emberekkel? Elment az eszük, meggárgyultak?
Miért lett nagyjából 25 év alatt szinte egy egész ország magatartászavaros? Vagy lehet, hogy a viselkedés csak tünete egy széles rétegben megfigyelhető alkalmazkodási képtelenségnek? Esetleg következménye az évszázados önmegismerési hiánynak, ami nem csak kis országunkban megfigyelhető?
Ma, amikor mindenki "önmegismer", nagyobb eséllyel botlasz bele egy agresszív idiótába, mint a hetvenes években, amikor még szlogenként is ritkán volt hallható az "ismerd meg önmagad"...
Mi is a mai valóság?
(Általánosságokról beszélek, nem egyedekről)
A pozitív gondolkodástól agyfaszt kaptak sokan, és negatívabbak, mint valaha.
Az önfejlesztésnek beállított tételek hatására nőtt az egó, de nem nőtt vele a reális önbizalom.
A "nekem ez jár" szlogen hatására csökkent az érdeklődés a felnőttek körében a valóban fejlesztő témák iránt. Hiszen neki jár!!! Akkor meg minek dolgozzon meg érte.
A frissen munkába lépő korosztály kerüli a felelősséget és a munkát. Igyekszik nagyobbnak beállítani a feladatot, mint amekkora valójában. A munka már nem becsület, hanem valami, amit muszáj megcsinálni, olyan is az eredménye. Ezzel párhuzamosan irreális elvárásaik vannak a munkabért illetően. Ehhez a hozzáálláshoz sikerült felnőnie a mai negyvenes, ötveneseknek is...
Aki megelégelte a hülyeséget, és/vagy csak laza szálakkal kötődött a hazájához, az külföldre ment.
Külföldön pont olyan barom, mint itthon, csak többet keres...
Ismételtem mondom, vannak kivételek, szép számmal, de most nem örömódát írok, hanem kiutat keresek az itthoni langyos szarból!
Két dolgot kellene belátni ahhoz, hogy változást tudjunk generálni:
- Tök mindegy, ki van kormányon. A politika nem teszi jobbá az egyén életét. Viszont megkeseríteni azt tudja...
- Akkor tudod befolyásolni a hatalmat, ha összefogsz másokkal, ha belátod, hogy mindenhez közöd van, ami ebben az országban történik.
Ahhoz, hogy a fenti kettőt jól kezeld, valós önismeretre van szükséged. Az önmegismerés azonban nem csettintésre jön. MUNKA, ami a te feladatod, és amiben számtalan gát alakult ki.
Mi minden akadályozza az önmegismerést- a lustaságon kívül?
- mára az, ami természeti úton magyarázható, nem hordoz értéket. Persze lehet érte Kantot és az ő értékfilozófiáját* hibáztatni, de minek...
- az ember elfelejtette, hogy a természet része.
- emberi gőg:
- Nekünk nem elég jó, hogy a majmokkal közös őstől származunk genetikailag - nekünk egy Isten kell, aki teremt, személyesen önmaga képmására. Lehet, hogy Isten teremtett... de megtapasztalásra és tanulásra. Lehet, hogy arra kíváncsi, mennyi idő kell nekünk, hogy felnőjünk hozzá?
- Érzelmi okokból nem látjuk be, hogy tetteinket a természet törvényei irányítják, kibővítheted az univerzális törvényekig...
Hol van mára a köztudatból a kauzális gondolkodás?**
- Felező jellegű gondolkodásmóddal élünk:
- a külvilág dolgai felé értékközömbösek vagyunk, az értéket belső törvényeink számunkra logikus világa alkotja, amiben számos, külvilágból eredő hamis érték kap helyet.
- az idealista-realista filozófiai fogalom mára erkölcsi értékítéletté vált. Csak ma nem idealistának, hanem pozitív gondolkodónak nevezik, míg a realistát, negatívnak bélyegzik.
- Azt hisszük úrrá lettünk a természeten, miközben még önmagunknak sem vagyunk urai.
- A kauzális gondolkodás (ok-okozati)kiveszőben- az iskolai oktatás sem ezt támogatja. Gondoljunk csak a történelem oktatásra...
- A társadalmi struktúráink felbomlanak, és nincsen rá jó alternatívánk.
- Tömegpusztításra vagyunk felkészülve, és megfelejtkezünk arról, hogy mi magunk is a tömeg részei vagyunk. Az elbizakodottság sem tesz istenné senkit...
- Felette állunk a természetnek meggyőződésünk lassan megöli az egyetlen helyet, ahol élni képesek vagyunk.