Bolond egy nép vagyunk
Bolond egy nép vagyunk..-mondta egyszer a nagypapám, amikor kisgyerekként a háborús történeteivel szórakoztatott.
Imádunk tanácsokat adni, akár kérik akár nem, és imádunk
tanácsokat kapni. Érdekes módon azok a legnagyobb és legelismertebb
tanácsadóink, akik az adott témában folyamatosan becsődölnek.
Szóval bolond egy nép vagyunk, na.
Persze az a roppant egyszerű megoldás, hogy tán meg kellene néznünk, milyen hamis tudás, világkép áll mindezek mögött, és változtatni rajta, csak keveseknek jut az eszébe, a legtöbben vagy világgá mennek, vagy beállnak a lopjunk együtt sorba, míg a többiek egyszerűen csak engedelmesen belenyomorodnak a szituba.
De mi az a hamis kép, ami ennyire fogva tart ilyen sok embert?
Képzeld el, hogy egy embernek folyamatosan azt mondják, hogy te bűnös vagy, más meghalt érted, a bűneidért, de te akkor is bűnös vagy...a te bűnöd, a te hibád, a te vétked... szóval kuss, gyerünk dolgozni. Nos, ebben éltek nagyszüleink, az ő nagyszülei és még sorolhatnám. Szinte sejtemlékezet szinten vallottuk és vallják még sokan magukat érdemtelennek egy boldogabb életre, miközben a gyerekeimnek majd csak jobb lesz szlogen még ma is elhangzik sokak szájából.
Becsületes munkából nem lehet megélni. Két nemzedék vagy inkább három vallotta, élte és tapasztalta és tapasztalja ma is. Ha nem lehet becsületes munkából megélni, akkor miből is kellene?
A mondat erősen kétértelmű, ugyanis mi van, ha már magát a munkát sem végzed el becsületesen? Egyáltalán milyen is az a becsületes munka?
Valamikor 15-16 évesen megismerkedtem egy japán kislánnyal. Évekig leveleztünk angolul, mindenről, ami éppen eszünkbe jutott. Az egyik levelében megírta, hogy az apukája milyen megbecsült munkás, de sokat is tesz ezért a megbecsülésért. A főnökei szava szent, mindig ápolt és udvarias, pontos. Ha nem végez egy feladattal, akkor természetes számára, hogy addig nem hagyja el a munkahelyét, amíg be nem fejezte. És persze ilyenkor segít a takarítóknak, akik miatta nem tudják a saját munkájukat időben elvégezni.
Persze mindezt a cég megfelelő fizetéssel honorálja, amit a japán munkások meg is követelnek maguknak, hiszen tudják, mennyit is ér a munkájuk.
Ez a levél jutott eszembe, amikor egyik nap bent jártam egy cégnél, ahol a problémát a sok selejt okozta. Valamiért az ebben az üzemben készült alkatrészek- bár látszólag hibátlanok voltak-, mindig előbb mentek tönkre, mint a német gyárban készültek.
Bár ez egy fizikai képtelenség, mégis van rá racionális magyarázat. Az ok a rezgésekben keresendő. A kvantumfizikából megtanultuk, hogy minden rezeg, és hogy az anyag alapvető formája a rezgés. Az emberi anyag is rezeg, az a közösség, az a munkacsapat az a gyár, amiben egy adott termék készül. Ez a rezgés pedig akár tetszik akár nem, akár hiszel benne akár nem, belekerül az elkészült munkadarabba. Egy elégedetten rezgő üzem elégedett rezgése erősíti, míg egy elégedetlenségben rezgő gyengíti a szerkezetet. Az elmélet ezen része ugyan új, de maga a felismerés már nagyon régi, még Henry Fordtól származik, hogy az elégedett munkás jobban termel.
Igen. A munka becsület kérdése, de nem elhanyagolható szempont a fizetés sem.
Talán jobban meg kellene becsülni a munkánkat itthon, nagyobb lelkesedéssel végezni, hogy az eredményében - a munkabérben- végre megjelenjen.
Azok, akik saját maguk termelik meg a zöldséget, gyümölcsöt a saját asztalukra, azok ezt már tapasztalják. Minél jobban figyelnek a kertre, minél többet törődnek a növényekkel, minél jobban odafigyelnek az igényeikre, annál jobb a termés, annál finomabbak kerülnek az asztalukra.
És soha nem fordítva történik a dolog! Először beleteszed a munkát, a figyelmed, a szorgalmad és csak utána van eredmény!
A harmadik nagy nézetbeli képtelenség, amikor a saját fékjeiddel nem tudsz mit kezdeni. Az össztársadalmi fékek mellett ugyanis minden családnak is vannak saját gátjai. Apádnak sem sikerült. Már a nagyapád is belebukott. Stb.stb. Olyan észrevétlen kódolódnak, hogy észre sem vesszük őket! A legtöbb fiatal nem azért ment ki külföldre dolgozni, mert kevés a bér, hanem azért, hogy ezektől a hamis életfelfogásoktól minél messzebb kerüljön! És ezek azok, amiken a világ egyetlen kormánya sem tud változtatni, csak te magad!
A hamis képek megjelennek a rossz fizetésekben, a növekvő elégedetlenségben és a rengeteg betegségben.