Adj nekem időt!
De mennyit?
Miközben az új technikai kütyük egymás sarkára lépnek, mi emberek vajon mennyivel vagyunk gyorsabbak a régiekhez képest?
Na, nem a 100 méteres síkfutásra gondolok, ami most valahol 9.52 körül jár, hanem a személyes fejlődésre. Mi másra is gondolhatna egy terapeuta...
Tudjátok, hogy a heliocentrikus világkép kinek a nevéhez köthető?
Ugye te is rávágtad, hogy Kopernikusz!?
Neeeem nyert!
Kopernikusz előtt, úgy 1800 évvel - igen, jól látod-, Arisztarkhosz volt, aki megalkotta, de az akkori elismert, tudós kollégái élesen lehurrogták.
Azt hiszed ez a most jobb?
Megint tévedtél!
Az emberi fejlődés legnagyobb gátja nem a politika vagy a cunami, hanem maga az ember.
Az ember, aki készséggel rajong nulla megerőltetést kínáló megoldásokért, holott már 8 évesen megtanították neki, hogy a nullával való szorzás eredménye mindig 0.
Bármit szeretnél is elérni, abba időt, munkát kell befektetned. Amikor csak ott vagy, és történik veled valami, amiben te nem vagy aktív részes, ott a nullát te adod, ami a végeredményt tekintve ugyanaz.
Ma már nincs idő semmire - de vannak órák a tévé bámulására.
Nincsen erő semmire - ezért aztán nem alakítják a legtöbben az életük, hanem sodródnak benne.
Nem szeretnek előre gondolkodni és gondoskodni létrejöhető helyzetekről - ezért a legdrágább megoldásokat kell kifizetnie annak is, akinek a legkevesebb pénz jut rá.
Pedig már Murphy megmondta, hogy akinek nincsen pénze a régi ablakai megjavíttatására, az kénytelen lesz a drága új ablakokat megfizetni.
Pedig annyira egyszerű dolog élni, és még egyszerűbb jól élni!
Csak azt kellene meggondolnod, kit követsz?
Aki tudja, csinálja és sikeres, vagy aki megmagyarázza, mi miért nem sikerült és nyomorog tovább?