A pénz, a szent, meg a Józsi bácsi...
Lennél gazdag? Vagy jó neked így is? Kell a Merci, de szentnek akarsz látszani? Jobb a tömeg, de ki akarsz lógni?
A pénz nem váltja meg a világot, de lehetőségeket teremt, a gazdag nem jut a pokolra és a szegénynek sincs foglalt helye a mennyekben.
Sőt!
A veled legjobban kib@szó kollégád sem fog hamut szórni a fejére és nem várja az ördögök hada, bármennyire szeretnéd.
A pokol, a menny, a szent csak emberi fogalmak, amik semmi másra nem lettek kitalálva, mint a te irányításodra. Ha félsz valamitől és remélsz valamit, ami egy magasabb hatalomtól függ, akkor irányítható vagy.
Isten nem büntet és nem irányít! Isten- Univerzum, nevezd bárminek-, szeret. Még ha néha nem is érzed...
SZERET!
Aki szeret, az megbocsájt, aki szeret, az nem büntet, aki szeret, az soha nem ítél el téged!
A pénz nem rossz dolog! A gazdagság egyszerűen az élet igenlése. Hogy akkor mi a mérhetetlen gazdagság? Mit jelent a mások véréből szedett pénz?
Félelmet.
A gonosznak bélyegzett gazdagok félnek a hatalom elvesztésétől, a kihasználható tömeg, akikből meggazdagodtak, pedig fél élni saját hatalmával és retteg attól, hogy felelősséget vállaljon a saját életéért. Ahol a két félelem találkozik, ott megjelenik a kihasználás, a kizsákmányolás és az elnyomás.
Egyszerű matematika... Vagy leginkább kvantumfizika? A két erő találkozási pontjában robbanik, és két, ellentétes irányú tölcsérben, hatalmas tempóban terjedni kezd. Az egyik oldalon a fájdalom, félelem, düh, a másikon a győzelem, a hatalom és az öröm... Persze emberi életekben ez nem ilyen egyszerű, de majdnem. Aztán pár összecsapás után már félsz konfrontálódni és messze elkerülöd a lehetőségeket.
20-25 évesen már szokásaid lenyomata vagy.
Egy két lábon járó szerepkönyv.
És ki mondta, hogy csak jó szokásokkal vagy megáldva? Nem hiszem, hogy te vagy az ügyeletes szent az utcátokban, még akkor sem, ha te vagy az, aki begyűjti a kóbor kiskutyákat és összeszedi más szemetét.
Ha általános népszerűségre vágysz, akkor keress egy másik dimenziót...
Minden sztárnak megvan a maga imádó és utáló tábora. Miért gondolod, hogy te kivétel vagy?
Ha te vagy az utca Józsi bácsija, aki mindenkinek segít és mindent tud a kertészkedésről, attól még lesznek férjek és asszonyok- ők többen-, akik csak a vén kujonként, vagy a vén nőcsábászként emlegetnek, aki nem bír a gatyájával, pedig már megkomolyodhatott volna. Apropó, mi köze a szerelemnek az életkorhoz? Ha a korral a vágy csökkenne, akkor Isten mostanra mi lenne?
Egy megkeseredett vénség, aki már megutálta maga körül a világot?
Isten szeret téged!
Akkor te miért nem szeretet magadat, a szomszédodat, vagy a házad előtt fekvő kóbor kutyát?