A kicsi, az Artúr, meg a reggeli
Hajnalban, amikor enni adok Artúrnak és Masninak jönnek igazán az érdekes gondolatok. Tudod, amikor még az agyad csak az alapfunkciókat mozgatja...Készül a teám, Masni próbálja becserkészni Artúr kajáját... indulnak az ösztönös védőmechanizmusaim, hogy a kutyám nehogy megegye ezt a kis ütődöttet, aki azt hiszi, hogy túlméretes "pótpapája" mindent elnéz neki.
Szóval fél lábon állok, mint egy kezdő gólya, visszatartva a macskám, miközben bekapcsolom a vízforralót a teámnak.
A francba! Elfogyott! Csak a langyos lötyi van, egy téli teakeverék a dobozban, a szokásos reggeli kurkuma- ginzeng helyett! A fenébe! Persze hogy elfelejtettem venni, amikor már megint egy dobozba tettem azt a pár maradék filtert!
Macskakaját vettem, és Artúrnak is főztem egy hétre előre... csak a teám maradt ki...
Az elmúlt pár hónapban- mióta megmacskásodtam-, vége a hajnali jó kis teázgatós írásoknak.
A kis szőrgombóc ugyanis ahogy leülök dolgozni- igen, az írás munka is - azonnal az ölemben van és mászik fel a nyakamba, a mellkasomra, ahol aztán kényelmesen elhelyezkedik- pár kör után, miközben a fenekét az arcomba nyomja, ami elől menekülök feltartott állal, hiszen a laptop már az ölemben, kinyitva, majd dagasztani kezd...persze úgy, hogy lehetőleg esélyem se legyen a klaviatúrát püfölni közben.
De valahogy nem bánom. 😊 Szóval a lábfelrakós, teázgatós reggeleimnek lőttek, de az agyam még nem állt át egy későbbi üzemkezdésre.
Most egy tegnapi cikken pörög... Valahol olvastam, hogy Japánban a Samsung átállt a négy napos munkahétre és a dolgozók termelékenysége nőtt.
Aztán az agyam valahonnan a mélyéről előszedett egy tavaly látott képsort, amikor Gáborral Spanyolországban meg Portugáliában voltunk egy hónapot. Rengeteg új autó állt több telepen! És bizony látszott, hogy nagyon régen ott állnak! Azok a soha nem gazdisodott kocsik rohadtak ott, amiket legyártottak, majd soha el nem adtak. Viszont az árát mindannyian fizetjük, amikor autót veszünk, vagy csak javíttatunk. A folyamatos vagy fenntartható fejlődés áldozatokkal jár...és ezt az áldozatot te fizeted meg!
Ezer éve mondom, hogy ilyen értelemben nem létezik fenntartható fejlődés!
Ez az egyik leghamisabb mítosz! Ahhoz, hogy folyamatosan fejlődjön- vagyis a tulajdonosi oldalról egyre többet termeljen egy cég, szükség van egyre több vásárlóra, vagyis egyre több emberre, akik megveszik a terméket. Ha csökken a lakosság, akkor ez eleve megvalósíthatatlan. Vagyis nagyobb népességre van szükség ahhoz, hogy az összes szart megvegye.
A másik lehetőség, hogy termelünk, a felesleg meg majd valahol elrohad, komposztálódik, vagy károsítja a környezetet, de az árát beleépítik a valójában eladott termékébe, ami meg ezáltal egyre drágább lesz.
Pedig csak változtatni kellene. Megérteni, hogy ez a rablás nem vezet jóra! Régen tudjuk, hogy a mai modern eszközökkel a termelés nő. Szóval bőven elég lenne hetente 2-3-4 napot dolgozni egyes iparágakban, akkor is előállítanának annyit, ami bőven elég. Azonban mi lenne akkor a dolgozókkal?
Miért rettegnek a gyártulajdonosok attól, hogy a melósaiknak több szabadideje legyen önmagukra?
A több szabadság azonos fizetés mellett- hiszen a nyereség változatlan, csak nem raboljuk ki a környezetünket-, várhatóan egészségesebb, boldogabb embereket "termelne", akiknek van idejük tanulni, fejlődni és GONDOLKODNI. A gondolkodás pedig veszélyes, hiszen még beleszólnának a jelenleg működő igen rossz irányba haladó gazdasági-politikai rendszerbe.
Vagyis gyökeres változást hozna, amiben ki tudja mi lenne a tolvajok, rablók seregével.
Hm... Mi mindenre is jó, ha van két szőrös a családban, akik hajnalban kaját követelnek...