A kapcsolatok 100 kérdése...

Ker(e)tterápia - 10 nap a hazásságért.

Amikor ezt a programot írtam, számtalan kérdés járt a fejemben.

Kezdhetném azzal, hogy "amit jó lett volna tudni a házasságom előtt"...

Nem titok. Elváltam. Az sem titok, hogy új kapcsolatban élek.

Az első házasságom 27 évig tartott. Szóval nem mondható, hogy az első problémánál elfutottam. Pedig lehet, hogy jobban tettem volna.

Már a magam szempontjából.

Csakhogy egy házasságban sok ember szempontjai megjelennek.

Vagy ez egy oltári nagy hazugság?

Hogy kicsit tisztábban lássunk, elsőre talán a család túlmisztifikált és kissé nyálas fogalmát tisztázzuk.

Mielőtt félreértenéd, valóban a család a legfontosabb dolog a világon...

Csak nem úgy, ahogyan a mai családok léteznek.

Mi is egy család feladata?

Védő, feltöltődő közeg, ahol az egyén maximálisan önmaga lehet, elfogadott és elfogadó. Segítő, támogató közössége az egymással  rokoni kapcsolatban lévőknek.

Alapja a férj és a feleség szeretetteli, bensőséges kapcsolata, melynek célja egymás kölcsönös segítése, szeretetigényének kielégítése. Érzelmi és gazdasági közösség, mely erkölcsi példát mutat a következő nemzedéknek. Közös célokkal haladnak saját életük kiteljesedésére, és közös erőfeszítések segítik őket a saját, egyéni céljaik elérésére.

Vagyis kölcsönösen dolgoznak és segítik egymást az egyéni - és a közös céljaikban is.

A család védőháló a nehézségekben és ugródeszka a sikerekhez.

A család feladata a következő nemzedék felnevelése és segítése.

A tágabb család - a férj és a feleség szülei, testvérek, nagyszülők stb.-, segítik és támogatják a egymást az útjukon. A következő generáció pedig kiemelten segíti és gondozza az időseket, amikor rászorulnak. A család szeretetet közösség, melyben az élet nagy körforgása zajlik, és ami példát mutat a teremtés- elmúlás örök körforgásában.

Nagyon röviden ennyi.

Ezzel szemben mi a mai pofán verő valóság?

A férj és a feleség - após és anyós is-  elvárások garmadájával érkezik a házasságba, ahol a legtöbb esetben valódi szeretettel nem is találkozunk. Egyszerűen a kereskedelem érvényesül, ahol is a saját csereértékét figyelembe véve- időnként jócskán túlárazva saját magát-, mindenki igyekszik a lehető legjobb áru beszerzésére. Amikor megszerzi, szeretetnek értékeli az egyszerű árucserét.

A beszerzett legjobb áru pedig mindenkinek a saját fontossági sorrendjét mutatja.

Mi jut eszedbe legelőször, ha a barátnődre/feleségedre, barátodra/férjedre gondolsz?

Hogy milyen csinos? Vagy hogy mennyire jó szerető?

Esetleg, hogy milyen csodás táskát, inget, gyűrűt, mittudoménmit kaptál tőle?

Vagy az, hogy milyen szépek a szemei, milyen csodás a mosolya, vagy mennyire imádod a hangját?

Netán az, hogy mennyire szereted nézni, ahogyan a főztödet eszi?

Vagy, hogy ha hazaért, akkor hogy fog örülni az elkészített közös fürdőnek?

Vagyis azzal foglalkozol, hogy te mit nyersz tőle, vagy azzal, hogy te mit adsz neki?

A különbség egetverő.

(Többek között ezzel is foglalkozunk a 10 nap alatt...)

Mi a baj a mai családokkal?

Talán az, hogy semmi köze lelkileg a család valódi értékeihez.

Így aztán nem csoda, hogy számos pszichológus jutott arra a következtetésre, hogy nyugodtan lépj ki belőle, fordíts hátat neki, ha akadályoz, kizsigerel, szóval árt a személyes fejlődésednek és nem tudsz azonosulni a benne zajló folyamatokkal. Valójában nem a családnak fordítasz hátat, hanem a személyiségében fejletlen benne tartózkodóknak...

Mert miért is kellene egy folyamatosan energiavámpírként működő anyát vagy gyereket dajkálni? Miért kellene támogatni egy évek óta a családját terrorizáló apát? Vagy miért kellene tűrni egy alkoholista vagy drogos szülőt, gyereket? Miért kellene hagyni, hogy anyagilag és érzelmileg leselejtezze a környezetét?

Persze ezek elég drasztikus esetek, a családok nagy részében azonban ezek zajlanak, csak burkoltabb, manipulatívabb szinten.

És nincsen ebben semmi csoda.

Hogyan is alkothatnának magas erkölcsi renddel rendelkező, motivált közösséget olyan emberek, akik személyisége valahol a középkorban ragadt? Vagy még lejjebb.

A ma legjellemzőbbje a bézs- túlélés, biológiai szükségletek kielégítése, fajfenntartás, ösztönkésztetések kiélése - személyiség. Ez valahol az ősközösséget jelenti. A védelem funkciója nélkül.

Azzal, hogy eltűnt az erős középosztály, ide süllyedtünk. Még a legjobban fizetett alkalmazott is fél. Fél attól, hogy elveszíti az állását, hogy akkor miből tartja fent az életszínvonalát, hogy miként oldja meg, ha beteg lesz, és még sorolhatnám. Mai modern társadalmunk alapja a félelem, talán még jobban, mint a barlanglakóké, ahol ha beugrott a barlangba már védve volt, hiszen egy támogató, védő, harcra kész nagy család segítségére számíthatott.

A fotelból azonban senkit nem lehet megvédeni!

Mivel egyikünk sem integrált személyiség- még a Dalai Láma is a saját bevallása szerint 6 részre van szakadva-, számtalan módon és szinten nyilvánulunk meg. Azonban a végeredmény, hogy a valós gondok esetében a legtöbben a legalacsonyabb szintre esnek vissza.

Nincsen ezzel semmi baj, ha tudjuk, hogy a visszaesések egyetlen oka, hogy azon a lépcsőn még hiányosságaink vannak, még megtanulandó- újra tanulandók- várnak ránk.

Jelen esetben megtanulnunk magas szinten túlélni...

Mit is jelent magas szinten túlélni?

Amikor nagy a baj, akkor jelenik meg minden egyes ember valódi személyisége. Akkor mutatja meg, hogy ki is ő valójában.

Mennyire marad meg embernek, a szó nemes értelmében.

Mennyire képes odaadó, és figyelmes maradni?

Mennyire képes a saját erkölcsi szintjét megőrizni- illetve megmutatkozik az is, hogy milyen is a valós erkölcsi szintje.

Ezen a szinten minden maszk lehullik és bizony ott állsz csupaszon, a magad emberségében vagy embertelenségében.

Milyen is akkor ennek a kis országnak az általános emberség szintje?

Hol is tartanak a családok?

És kik is a család, a társadalom?

Igen.

Te vagy, meg én, és az apukád, a férjed, a tesód.

Ha nem tetszik, ahogy a dolgok alakulnak, akkor ezért kinek is kellene tenni?

Nem lesz senkiből "guru" egyetlen nap alatt. De ha el sem kezded, akkor csak lefelé vezet az út.

Ami nem úszik a tengerben az süllyed. Egészen a legaljáig. Minél később kezdesz el kapálódzni, annál nagyobb feladat áll előtted.

Te mit választasz? Megmented és felemeled önmagad és a kapcsolataid?