A hit, az érzés és a lebbencsleves
"Minden, amit valósnak hiszünk, valósnak nem nevezhető dolgokból áll." Niels Bohr
Űrhajókat építünk és gyémánttá formáljuk a szenet, de még mindig egy mogorva, bűntető istenben hiszünk - bárhogyan is nevezzük. Mindezt a szeretet jegyében.
Talán semmi és senki nem került olyan közel az igazság leírásához, mint Jézus. És talán semmi nem ártott olyan sokat az emberiségnek, mint a vallás. A hit és a vallás között olyan mérhetetlenül nagy a különbség, mint a cunami és a lebbencsleves között. Hiába mind a kettő víz...
A vallás a mai napig nőket nyomorít meg, embereket fordít egymás ellen, pontosan úgy, ahogy a múltban is tette. A hit kétélűségében egyrészt beleviszi az embereket a vallások hazugságainak valósággá változtatásába, másrészt megteremti azokat a csodákat, amik megmutatják, milyen csodás lény is az ember, Teréz anyától egészen addig az emberig, akit reggelente a tükörben látsz, aki képes egyetlen gondolattal meggyógyítani önmagát.
A vallások legnagyobb bűne, hogy elválasztják az embert Istentől. Beékelődnek kettőnk közé és a kapcsolatért cserébe "adományt" kérnek. Mindegy, hogy milyen vallásról beszélünk, egy megfoghatatlan lényről, vagy a pénz istenéről. Fizess, ha újra eggyé akarsz válni azzal, akitől valójában soha senki és semmi el nem szakíthat, hiszen mindig is egy volt veled.
Az elválasztottság érzése, az elveszettség az, ami létrehozta a vallásokat egy olyan belső világ elnyomásáért, amibe az ember egyénileg is képes teremteni és a sorsát alakítani. A teremtő emberre rátelepedett egy rendszer, ami semmi másról nem szól és nem is szólt soha, mint a hatalomról. A másik lelke feletti rendelkezésről.
Mindezt azért, mert mi magunk vagyunk a teremtők. Teremtett teremtői a legnagyobbnak. Képességed, bármennyire is nem bízol benne, ott dolgozik benned, minden pillanatban. Tudattalanul működteted tovább. Azzal, hogy éket vertek az ember és Isten közé, tudattalan teremtőkké változtattunk. Valóságunk így mások kezébe került és manipulálták.
Félelmekkel és elvárásokkal ültették tele a tudatodat, amik minden erődet elvonják, hogy mások használhassák azt. Mások gazdagságát építed, a félelmeid és elvárásaid mentén. Önző célokat szolgálsz, ahelyett, hogy a magad útját járnád.
Negatív gondolataidra ráterítették a pozitív gondolkodás mázát, ami viszont nem segít, hiszen előbb a rossz gondolatoktól kell megszabadulnia annak, aki a saját sorsa felett rendelkezni akar.
Elhitették veled, hogy tanulás nélkül minden sikerül, hogy úgy vagy tökéletes, ahogy vagy, de ez nem igaz! Tökéletesnek születtél, de hol van az már?! Azt mondták neked, hogy erőfeszítés nélkül lehetsz új ember. De minden születés aktív részvételt kíván.
Nem hiszed? Nézd meg a császárral született gyerekek életét! A születéskor el nem végzett munkát, ha valóban sikeresek akarnak lenni, keményen be kell pótolniuk.
Ha nem teszik, pontosan úgy járnak, mint a lepke, akit megsajnált a kisfiú és segítségül felvágta helyette a bábot. Soha nem tanult meg repülni! A segítség elvette a lepkétől a repülés képességét! Vajon milyen élet az egy lepkének, ha csak a földön vánszoroghat?
Itt az ideje, hogy szembenézz a valósággal! Ami nem lesz egyszerű. A valóság, most ugyanis nem más mint a tapasztalataid által létrejött érzések manifesztációja.
Hogy is néz ez ki az életben? Az a kislány, akit vert az apukája, kegyetlenül bántak vele, bár tudja, hogy nem minden pasi vadbarom, a tapasztalatai miatt alig fog találkozni normális férfiakkal. Mert az ő valóságában, minden pasi vadállat.
Minden emlékünkhöz jó vagy rossz érzések kötődnek. Ebből általánosítunk, és képet alkotunk róla. A kép vagy a jó vagy a rossz érzést erősíti, és ez alapján döntünk egy jövőbeni eseményről. A kép, amit létrehozunk, annál részletesebb, minél többet tudunk az adott dologról. A legtöbb dologról azonban csak egy homályos, szürke paca van az emberek fejében. Ezt a pacát aztán a környezet hozzáállása, a közösség elvárásainak megfelelően kezdi el az illető alakítani. Ha jól figyeltél, neked is feltűnt, hogy ebben a folyamatban egyetlen morzsányi megszerzett plusz tudás sincsen az adott dologról. Így alakulnak ki a meggyőződéseink, amik létrehozzák az ítéleteinket, és végső soron az egész élethez való hozzáállásunkat.
Az agyunkban az idegek kapcsolatokat hoznak létre. Minden, amit rendszeresen teszünk, stabilizálják, megerősítik ezt az idegi hálót.
Vagyis aki sokat idegeskedik, az egy állandó kapcsolatot hoz létre az idegeskedésre az agyában. Olyan dolgokra lesz fogékony, azt fogja gyorsan észlelni, ami ezt erősíti és bizonyítja. Állandóan frusztrált állapotot hoz létre, amiben mindenki ellene van, minden dolog csak azért történik, hogy őt idegesítse, és megkeserítse az életét. Minden pillanatban ezeket az élményeket, ezeket a kötéseket erősíti.
Ezért olyan nehéz megváltoztatni a valóságunkat. Magunk hozzuk létre a hibás és hiányos tudásunkkal és magunk is erősítjük. Amikor közbelépsz és figyelsz, megszakítod ezeket a rossz gondolatokat, így gyengülnek az idegi kötések. Nem az automatizmus válaszol, így képes vagy megakadályozni a testedben kialakuló választ is, a szorongást, a feszülést, a fájdalmat.
Az egész világ legkifinomultabb gyógyszertára személyre szabva megtalálható az agyadban!
Mindez a hipotalamuszban zajlik. Minden érzelemnek megvan a megfelelő vegyülete. Minden érzelem hatására a hipotalamusz peptideket küld a véráramba. Ezek aztán eljutnak a szerveinkhez, a sejtekhez. Minden sejtnek sok ezer receptora is lehet, amik ezeket a kulcsként működő anyagokat felveszik. Azok a sejtek, amiken folyamatosan a harag, a düh, a félelem kulcsai dolgoznak, ezeket a receptorokat fogják nagyobb számban előállítani, így egy új érzés, mint az öröm, csak nehezen tud kapcsolódni hozzájuk. Nehezen talál dokkoló helyet. Ezért a hosszú ideig gyakorolt érzelmek, vagy a hirtelen nagy erejű érzelmek befolyása alatt álló sejtek megváltoztatják a receptor készleteiket. Egy adott érzelemre könnyebben fognak reagálni.
Ezek a biokémiai folyamatok a sejtmagban is változásokat idéznek elő, hiszen a sejt mai tudásunk szerint a legkisebb önálló tudattal rendelkező lény. A negatív érzelmi töltésből kiinduló biokémiai folyamatok felelnek a betegségek kialakulásáért is.
Mivel a múltbeli emlékek határozzák meg a jelen valóságát, az erős érzelmi befolyás alatt álló ember, vagyis mindannyian, a múlt fogságában reked. Ezért aztán képtelen valódi, integrált személyiségként létezni.
A múltban való beragadás tulajdonképpen függőség.
A függőség legegyszerűbben olyan valami, amit nem tudunk abbahagyni. Következésképpen folyamatosan olyan helyzeteket keresünk, amiben kielégíthetjük sejtjeinket. Ha kudarcra programoztad, akkor a folyamatos kudarcokat találod meg, ha mindig boldogtalan vagy, akkor boldogtalansággal eteted a sejtjeid, ha az örömöt keresed, akkor az örömöket is fogod hajkurászni.
Ennek megoldása az érzelmi állapot kontrollálása. Ha nem tudod kontrollálni az érzelmi állapotod, akkor függővé válsz tőle.
És itt jön egy másik nagy hazugság.
Azt mondták neked, hogy akkor vagy jó úton, ha a negatív érzéseid visszafojtod. Pedig a kontroll helyes megélés és semmi esetre sem elfojtás. A kontroll azt jelenti, hogy tudatosan megéled az éppen jelentkező érzéseidet, vagyis ha pofán kell verned valakit, akkor megteszed, ha sírnod kell, sírsz. De képes vagy az érzelmi kitörés után visszatérni egy stabil, kiegyensúlyozott állapotba. Nem általánosítod az adott pillanatot az egész életedre.
Uralod az érzéseid?
Motivált vagy?
Tanulsz naponta valami újat?
Remek!
De ez még BAROMI KEVÉS!