Hogyan lesz a kevesebből több?
2. Mennyiség és minőség
Az ősi hitben az ősenergia először passzív nyugalomban volt. Az első moccanás jelentette az idők kezdetét.
Isten eszmélése az intelligencia születése is egyben.
Ekkor kapott a mennyiséghez, minőséget.
Ha végigtekintünk írott történelmünkön, a mennyiség- minőség kapcsolatát végig felfedezhetjük.
Mai korunk anyagiassága, a most tapasztalható egoizmus is felkészülési lehetőség egyfajta új eszmélésre.
A sorrend azonban sokaknál felborult. Ez az időszak NEM az ember isteni mivoltának ideje! Szóval nyugodtan csapd le az összes önjelölt istenséget!
Az ember, mint isteni képmás igen messze jár még a végső lehetőségtől, hogy valódi istene lehessen saját jelenének.
Azonban amikor megértjük, hogy a mai világ felfuvalkodottsága - mind az ego tekintetében, mind a gazdasági folyamatokban - szükséges előszobája egy magasabb rendű tudatosságnak, akkor a megbocsájtásra való képességben növekszünk.
A fejlődést ugyanis nem éli meg mindenki egyformán. Ahogyan nem is azonos szintről indult a mai népesség.
A szellemi "forradalmat" a mai nagyjából 50-es, 60-as korosztály indította, ezért a legtöbb valóban komolyan vehető tanító is ebből a korosztályból ered. Aztán persze, mint mindent, ezt is sikerült félremagyarázni, attól függően, miként lehetett leginkább kibújni a valódi feladatmegoldások alól...Így lett egy valóban jó eszközből olyan módszer, ami jelen állapotában csak az elhárító mechanizmusok számát növeli- "pozitív gondolkodás" egyoldalúsága - , vagy olyan téves viselkedési módokhoz vezető idea, mint amivel olyan, a köztudatba átmászó szokásokat ágyaztak be az utóbbi évtizedekben, mint az asszertivitás és az agresszivitás összemosása, illetve közvetve ennek köszönhető a mai önző egoizmus, valamint a pénzben mért emberi értékek ideológiája is.
Nincsen ezzel semmi gond, hiszen az emberiség történelmét végigkísérte az "amit félre lehet magyarázni, azt félre is fogják" elve.
A mennyiség- minőség kapcsolatába is belefér, hiszen növeli a mennyiséget- jelen esetben azoknak a számbeliségét, akik legalább ilyen módon próbálkoznak önmaguk fejlesztésével. A fejlődés útja sohasem egyenes és soha nem egyszerű. Mellékágakkal, kitérőkkel és tévutakkal szépen megtűzdelt út ez. Ami azonban nem mindegy, hogy ki mennyi időt tölt el a holtágakon. A megrekedés jelenleg is megfigyelhető. Hiszen a csak pénzben és százalékokban mért fejlődés is egyfajta holtág.
Mire jók ezek a mellékutak?
Ezekben a helyzetekben - ha jól használod és gyorsan tudsz kitörni belőle- hatalmas tapasztalatok rejlenek!
Ezekben a mocsaras részekben tudod megtapasztalni például a környezeted hozzád való viszonyát.
Ilyen élethelyzetek többek között a válások, a munkanélküliséggel kapcsolatos élethelyzeti, kapcsolati gondok, a fiatalabbaknál a korosztályi elvárásokkal való azonosulás vagy elvetés.
Ma az eldobhatóság korát éljük.
Eldobható poharak, eldobható telefonok, eldobható autók, eldobható kapcsolatok, eldobható emberek...
Miközben minden komoly tanítás elmondja, hogy senki sem felesleges láncszem az evolúcióban! Miközben a transzperszonális pszichológia kimondja, hogy joggal és okkal vagy éppen itt és most ebben az életben a földön!
Az eldobhatóság mindig a mennyiséggel van kapcsolatban. Amiből sok van, amit kifogyhatatlan készletnek éreznek az emberek, az lecserélhető! Azonban elfelejtik, hogy ezáltal ők maguk is az eldobható kategóriába kerülnek! Mert ugyanazok vagyunk! Egy vérből valók vagyunk, te meg én, ahogyan már A dzsungel könyvében is megírta Kipling.
Amikor megérted, hogy a mennyiség- minőség körében minden egyes alkalommal a minőség lesz az, ami lehetőséget ad egy jobb életre és a mennyiség az, ami csak egy korlátozott szintig bír jelentőséggel, akkor készen állsz arra, hogy szintet lépj.
Hogyan gyorsíthatod fel a folyamatot? Milyen képességek jönnek jól ebben a játékban?