5. Nem tudsz veszíteni
Az életben mindennek van ritmusa és ciklusa. A tanulási fázisban rosszul is dönthetsz, a rossz döntések következményei pedig hasznos tanulással és tudással ajándékoznak meg. Persze csak akkor, ha képes vagy tanulni.
Valamikor a gimiben alakítottunk egy kamarakórust. Mindig is jó hangom volt, így én is egyik oszlopos tagja voltam. A felkészítő tanárunk kitalálta, hogy az egyik dalt kísérjük tapssal. Nem volt bonyolult a ritmus, de semmi köze nem volt a dal ritmusához. Pánikba estem. Ugyanis az atya úr istennek sem bírtam tapsolni meg énekelni egyszerre! Ugyanis még soha az életben előtte nem csináltam! A többiek olyan természetességgel csinálták, hogy megrémültem, és kétségbeesve gondolkodtam azon, hogy én biztosan valami fogyatékos vagyok, és most ez így derül ki. Otthon egy egész délután gyakoroltam, mire ráéreztem a fortélyára.
A másnapi próbán már lazán ment. Akkor egy igen fontos dolgot tanultam meg. Lehetsz okos, lehet jó hangod, jó ritmusérzéked, ha egy új feladat jön, egyetlen dolog fog segíteni. A kitartó gyakorlás. Azóta rájöttem, hogy a világ minden tehetsége KEVÉS, ha nincsen az illetőben kellő mértékű KITARTÁS. És nem egyszer megtapasztaltam, hogy egy kevésbé tehetséges, de kitartó ember sokkal előbb lesz sikeres, mint kivételesen tehetséges, de lusta ikertestvéréből.
A siker egyik kulcsa, hogy képes legyél veszíteni és a a veszteségből tanulva és okulva kellő kitartással új képességeket szerezni.
Lehetsz te a legtehetségesebb zongorista, ha nincsen kellő kitartásod gyakorolni, akkor középszerű sem biztosan leszel, lehet, hogy csak a házi klimpírozásig jutsz, miközben egy nálad kevesebb tehetséggel megáldott kortársad, aki képes órák hosszat gyakorolni, világhírű művész lesz. Te fogod a koncertjeire árulni a jegyeket, és minden egyes este keserűen gondolsz arra, hogy te is ülhetnél annál a zongoránál, és neked is szólhatna a tapsvihar. Sokan utálni is kezdik a "vetélytársat", aki "elvette előlük a lehetőséget" de egyszer sem gondolják végig, hogy a lehetőséget ők maguk dobták ki, amikor gyakorlás helyett inkább a haverokkal mentek bulizni. Ahhoz, hogy veszíteni tudj, elég semmit sem csinálni, ahhoz, hogy a vesztes helyzetből fel is tudj állni, na ahhoz már fejlett önismeret és sok-sok munka kell. Viszont mindenki veszít valamikor. A különbség csak az, hogy ki mit kezd a kialakult helyzettel.
Ma a többséget a kudarcai határoznak meg. Az egyikőjük az, aki mindig elkésik, a másik az, aki mindig pánikba esik, ha komolyabb feladatot bíznak rá, a harmadik, aki mindig csak a felét végzi el a munkának.... Te ki vagy?