2. Nem fókuszálsz
Amikor már azt hittem, hogy hát én nagyon tudok korcsolyázni, akkorát estem, mint a nagykabát.
A két térdem a lila minden árnyalatában pompázott, és fájt kegyetlenül. Sírtam. Apám meg megkérdezte, hogy miért nem oda nézek, ahová megyek?
Később a lovaglásban is előfordult, de a lónak esze van és kikerüli azt az akadályt, aminek figyelmetlenségemben simán nekimentem volna. Az egyik ugróedzésen egy rafkós lovon ültem. Az edzőm a felüléskor figyelmeztetett, vigyázz, mert úgy tesz, mintha elugrana, aztán behúzza a féket és átdob az akadályon. A ló olyan engedelmes volt az edzésen, mint egy angyal.
Egészen az utolsó ugrásig.
Ott behúzta a féket. Ha nem fókuszálok, akkor garantált lett volna egy mentővel egybekötött esés. Így azonban egy határozott zárás és a ló nagyot nyögve, helyből ugrotta meg az akadályt. A következő edzésen meg sem próbált kitolni velem. Megjegyezte, hogy ez a csaj figyel. Az élet ugyanígy működik. Ha figyelmes vagy, megjegyzi, hogy ezzel az emberrel felesleges próbálkozni. Ha folyamatosan kitolnak veled, akkor bármit is hiszel, nem fókuszálsz, nem vagy jelen. Magyarázhatod a bizonyítványod, de a valóság minden alkalommal jól pofán vág, egészen addig, amíg meg nem tanulod, mit is jelent a helyes fókusz. Például azt, hogy vezetés közben nem nyomkodod a telefonod, hogy az utcán sem a twitter vagy a face híreit olvasod, mert a valóság ott zajlik körülötted. És a nyakadba esik - egy cserép vagy egy tolvaj képében -, ha nem koncentrálsz a megfelelő feladatra.