18.nap
A hócipőm tele a technikával! Itthon két szolgáltatóm van, egyik sem alkalmas arra jelenleg, hogy a honlapomat vagy a blogom szerkesszem, a telefonon meg utálok pötyögni. Fogalmam sincs, hogy a videó mikor jut el hozzátok. Komolyan, mintha a kőkorszakban lennénk!
Tegnap megpróbáltam feltölteni az eddig készülteket, de nem sikerült, szóval ma a friss infókkal jövök. Aztán ha kitart a netem, akkor pótlólag töltöm fel, amit lehet.
Mai témánk, hogy mi módon függ össze a személyes siker a fogyókúra sikerével, van-e kapcsolat a kettő között? A kérdést e-mailben kaptam egy kedves követőmtől, aki azt írta, hogy két kolléganőjével nézik a videókat, és egyrészt hol a többi, másrészt pedig lehet-e kapcsolat a testünk és a sikereink között?
Az első kérdéssel már nem foglalkoznék többet, mert csak felbosszantom magam, a második viszont érdekes és olyan rejtett kapcsolatokra világít rá, ami már az integrált személyiség és a szétszakadt személyiség témakörét érinti. Természetesen itt nem orvosi-pszichiátriai értelemben beszélünk hasadt személyiségről.
Ha viszont kellő kritikával nézel önmagadra, akkor hamar észreveszed, hogy hasonló helyzetekben sem viselkedsz mindig ugyanúgy, hanem a feladattól függően vagy az ügyben résztvevő másik ember személyétől függően is változik a reakciód. Ez persze bizonyos fokig normális. Azt is megfigyelheted, hogy mitől függ ez a változás.
Lehet, hogy a másik nemmel kevésbé vagy határozott?
Ebben az esetben az apukáddal, vagy az anyukáddal való kapcsolatodat érdemes közelebbről megvizsgálnod.
Azt tapasztalom, hogy egy nő viszonyát a férfiakhoz, minden esetben az apával való kapcsolata határozza meg, és az a mód, ahogyan az anyukája viselkedett a férjével. Egy elnyomó apa mellett felnőtt kislány felnőttként sokszor fut bele elnyomó kapcsolatokba, egészen addig, amíg kellő erőt nem gyűjt önmagában, hogy megfogalmazza, mit is kellene megoldania, megtanulnia, ezekből a kapcsolatokból.
Sajnos sokszor tapasztalom azt is, hogy túllőnek a célon és a jogos önvédelem és a helyes határok kijelölése helyett erőszakosak lesznek. Biztosan te is találkoztál már hárpiákkal, nos egy részük mögött erőszakos apa áll.
Jellemzően a szülő nevelési célzatú mondata a leggyakrabban a "semmire sem viszed" szófordulat volt. Ha ezt te is sokat hallottad gyerekként, akkor nagy valószínűséggel küzdesz a súlyoddal, és folyamatosan elégedetlen vagy az eredményeiddel. Szóval röviden a válasz. Van kapcsolat a tested és a sikereid között akkor is, ha nem vagy Playboy modell.
A másik nagyon gyakori kérdés az alá-fölé rendeltségi viszony.
Az egyenlősdiben megfelejtkezünk arról, hogy van ma is alá- fölé rendeltség. Mielőtt begurulnál, hogy ez mekkora baromság, és nem jobb a főnököm sem nálam, gondold végig kérlek, te kinél tekinted többnek, jobbnak magad?
Így szocializálódunk. Megmérünk és megmérettetünk és valahová besorolódunk.
Bár itt is van szerepe a szülőkkel való kapcsolatodnak, de azt is érdemes górcső alá venned, hogy milyen volt a kapcsolatod, mi történt kisiskolás korodban a tanáraid és közted.
Főleg a mai 35+-os korosztály szenvedte meg a poroszos oktatási rendszert, de sajnos azt látom, hogy a mai gyerekek sincsenek igazán jó helyzetben.
Ezt sok esetben a szülővé vált elnyomott úgy próbálja kompenzálni, hogy mindent megenged a gyerekének, így aztán a kicsi a fejére nő. A másik esetben pedig a munkahelyen a főnökkel szemben veszítesz folyamatosan csatákat vagy a felgyűlt stressz miatt gyakran váltasz munkahelyet.
Érdekes módon azt tapasztaltam, hogy azok a nők, akik ettől szenvednek, szinte minden esetben a combjukra és a gyomrukra, a hasukra híznak.
Mi akkor a megoldás, ha jelenlegi kinézetünk valójában a múltban gyökerezik?
Semmi esetre sem az, hogy folyamatosan a szüleidet okolod.
Az ártó szülőkről már könyvtárnyi könyv van, azonban egyetlen kérdésre egyik könyvben sincsen válasz:
- Az ártó szülőket ki nevelte?
Senki sem születik ártó szülőnek és valójában nincsen olyan, hogy ártó szülő, leszámítva egyes valóban durva eseteket, amikor a szülők éheztetik vagy folyamatosan bántalmazzák a gyerekeiket.
Mára azonban minden sikertelenségért a szüleinket okoljuk, pedig állítólag felnőtt emberek vagyunk.
Akkor miként értelmezzük a szüleink nevelését?
Nézz kérlek magadba. Mit fogadtál meg, amikor megszületett a lányod vagy a fiad? Hogy úgy nem fogod nevelni, ahogyan téged neveltek? Hogy te aztán nem fogsz ráförmedni, nem fogsz neki tiltani nem fogod sírva az ágyába küldeni? :-)
Szóval még mindig anyukád vagy apukád dirigál neked, csak éppen a dackorszakodat éled és azért sem úgy csinálod?
Nem. Nem akarlak bántani. Csak felnyitni a szemed. :-)
Hogy meglásd a valóságot.
A szüleid pontosan ugyanezt gondolták.
Ők majd nem bántják a lányukat, ők majd nem hagyják a fiúkat, ők majd megmutatják, hogy az ő gyerekük boldog lesz!
Ösztönösen csináljuk jól vagy rosszul a dolgainkat. Az ösztönöket pedig csak tudatossággal lehet megváltoztatni. Attól függően, hogy mennyire vagyunk képesek felismerni a hibás viselkedési módokat és mennyire tudunk jobb válaszokat találni rá.
A jobb válaszokhoz akkor jutunk, ha magasabb fokon ismerjük meg önmagunkat.